Post by Dim Korjiv on Jul 9, 2009 18:10:09 GMT 1
Név: Dim Korjiv
Kor: 28
Faj: Miraluka
Jellem: Jó gondolkodó. Képes nagyon mélyen elgondolkodni a dolgokon. Képes hidegvérrel ölni, de soha nem vesz el ok nélkül életet. Gondolkodása nehezen kiismerhető. Higgadt, még a legveszélyesebb helyzetekben is.
Kaszt: Sith lovag
Felszerelés: egy fénykard, fekete sith ruha, nem átlátszó szemüveg, fekete kesztyűk (mindig a kezén).
Fénykard: Főkristály: Láva kristály
Segédkristály: nincs
Fénykard színe: vörös
Markolat: Fekete színű fém, az alján egy szimbólummal
Előtörténet:
Születés, avagy a tökéletes Sith létrejötte:
Üdvözletem a nevem Dim Korjiv és a miraluka faj tagja vagyok. A szüleimet megölték és egy tudós talált meg. Később kiderült a tudós a Sitheket szolgálta, de mivel fogalmam sem volt kik azok nem zavart. Miután megtalálta elvitt magához és a tudós, Ankidar nevelt fel. Jól viselte gondom, nem volt panaszra okom, bár elég furcsa volt, hogy egy Sith Nagyúr elég sűrűn látogatott el hozzánk. Furcsa volt, mert ez a Sith folyton azt kérdezte Ankidartól, hogy mikor leszek kész arra, hogy elmenjek. Ezt soha nem értettem. Biztos azért kérdezgette, mert egy erőérzékeny faj tagja vagyok.
Élet az akadémiára:
Hat éves koromba ez a sith nagyúr megelégelte azt, hogy Ankidar nem akar oda adni. Ajánlott már Ankidarnak minden félét, de a válasza mindig nem volt. Mikor már elege lett ebből eljött néhány katonával és kényszerítette a tudóst, ekkor már oda adott neki. A nagyúr elmagyarázta nekem, hogy azért volt erre szükség, mert hatalmas a tehetségem, de Ankidar nem tudott volna segíteni abba, hogy fejlesszem. Úgy tervezte a nagyúr, hogy ő fog kitanítani. Ám egy nap elment az egyik Sith uralom alatt lévő bolygóra, amin dúlt a háború, mivel a jedik elakarták venni a sith birodalomtó. A nagyúrral egy jedi végzett akit, azóta célom, hogy leszámoljak az összes jedivel. Ezután tíz évesen bekerültem az akadémiára. Húszan voltunk az osztályba és egy Sith Mester tanított minket. Rögtön első nap a mester elkezdett egymás ellen szítani minket. Volt egy forró fejű fiatal ember aki rögtön szünetbe elkezdett hősködni, hogy ő lesz aki megöl mindannyiunkat és a mestert is. Egy évig a semleges erőket sajátítottuk el. Ezután következet a fénykard összeszerelése, ami a legjobb rész volt.Végre megkaptam a fegyveremet és ráadásul én szerelhettem össze. A fénykardhoz mindenki más főkristályt kapott, nekem egy Láva kristály jutott. Ezután elsajátítottuk a Shii-Cho nevű vívóformát. Alig konyítottunk hozzá, de sokan már azt fontolgatták ki legyen az első az osztályból akit megöljenek. Nem tudom miért akarták ennyire kivégezni egymást. Az osztály egy sarkába ültem általában és ez a sarok szerencsémre elég sötét volt. Ezért ha be tekertem magam fekete köpenyemmel akkor jól el tudtam bújni a többiek elől. Szemem se látszott, mert a fekete nap elleni szemüveg takarta. Volt az osztályban néhány nagy vagány srác akik mindig piszkáltak mindenkit.
Egyszer az egyik srác nekem jött óra után és azzal fenyegetett megöl, ha nem adom oda a fénykardom. Én rá se figyeltem és amikor nagyot taszított rajtam akkor is csak annyit kérdeztem mi bajod van. Nagyon mérges lett és kihívott egy párbajra. Én bele egyeztem. A párbajt nyílt terepen vívtuk meg. A terep abból állt, hogy füves talaj és imitt amott néhány fa.
Ő támadt elsőnek és ezzel együtt egy végzetes hibát követett el. A fénykardjával egy vágást indított a törzsem felé. Én csak elugrottam, még a kardomat se nyitottam ki. Az egyik közeli fa ágán landoltam, most húztam ki a kardom köpenyem alól és előhívtam a pengét. A fekete penge vészjóslóan zenélt, de olyan halkan, hogy csak az halhatta aki elég közel volt hozzá. Egy pillanatra oldalra néztem és láttam miközben a mesterünk ott áll a többi diáktársam között és figyeli a párbajt. Sajnos mire észbe kaptam a másik csávó már ugrott felém és lesújtani készült. Az utolsó pillanatban félre vetődtem, ezért a másik fénykardja levágta az ágat. A fa nem volt olyan magas, de mégis megéreztem azt ahogy a földre értem, pontosabban a leesett ágra zuhantam. Az ellenfelem nem volt tétlen rögtön futott felém, hogy végzetes csapást mérjen. Én egy hirtelen mozdulattal oldalra gurultam és levágtam a jobb lábát. A földre zuhant ellenségem és ordibált a fájdalomtól. Én felálltam és csak néztem mély szánalommal a szemeben, azt hittem egy ilyen vagány gyerek meg se nyikkan a fájdalomtól. A mesterünk csak nevetve nézte a jelenetet és tapsolt. Az osztálytársaim arra biztatta, hogy öljem meg. Gondolkoztam egy kicsit és amint ránéztem arra a szánalmasan hentergő emberre, rájöttem nincs, miért megölnöm. A mesterünk beordította, hogy ha igazi Sith akarok lenni öljem meg. Fénykardomat a mellkasához nyomtam és ezt mondtam neki:
- Te is tudtad, hogy ezt a párbajt nem nyereted volna meg.
Ezután előhívtam a pengét ami úgy hasított át a testén, mint kis a vajon. Ezután az eset után már mindenki tisztelt engem az osztályban és mindenkinek az volt a célja, hogy megöljön, szúval úgy tiszteltek mint az egyik legfőbb ellenfelet. A további időszakban arra törekedtem, hogy mesterien tudjam használni a Shii-Chot.
Sithé válásom:
17 éves koromba már csak négyen maradtunk az osztályba. Ekkor kivittek minket egy sziklás terepre, amit egy láva folyó szelt át. Azt mondta a mesterünk, hogy aki utolsónak marad életben az megküzdhet vele. Tudtam, hogy ez valami vizsga féle lesz. Amikor azt mondták kezdhetjük elmosolyodtam. Ketten ott helyben leálltak párbajozni. Én pedig a mellettem állónak aki még észbe se kapott rögtön átdöftem az oldalát és ezzel végzetes csapást mértem rá. A másik kettő tíz percig viaskodott és a végén egyszerre vágták le a másik fejét. Én maradtam az utolsó. A mester elővette fénykardját és felém hajította. Én elugrottam az első támadás elől. Arra gondoltam minek kockáztassam meg azt, hogy megöl a közelharcban, mikor lecsalogathatom a láva folyamhoz és bele lökhette. Felgyorsítottam magam és lefutottam a lávafolyam mellé. Mesterem utánam ugrált és a láva mellett megállt. Én gondosan elbújtam egy barlangba és ott vártam ám pillanatot amikor mesterem a láva folyam mellé ér. Nem kellett sokat várnom rá. Ekkor kiugrottam rejtekhelyemről és nekirontottam a fénykardommal. Öt percig párbajoztunk és kezdtem a vereség felé sodródni. Ekkor egy hirtelen mozdulattal sikerült mesterem mögé kerülnöm és meglöknöm. A sith lovag a láva folyamba landolt. Ezután elmentem a legközelebbi Sith Nagyúrhoz és elmondtam neki a történteket. Látszólag a nagyúr nagyon megörült a dolognak és azt mondta, nem kell tanítanom a fiatalokat mint elődöm hanem ő tanít majd engem tovább.
Tovább tanulok:
Az elkövetkező három évben tanultam meg az V. formát. A forma neve nem más mint a Djem So. Elég érdekes egy forma és nekem nagyon tetszett az, hogy a támadásaim lehetnek agresszívak és nem kell az érzelmeket visszafogni. Ezalatt a három év alatt szinte tökéletesre fejlesztettem a Djem So tudásomat. Igaz elég nehéz volt, mivel a nagyúr aki tanította nem volt gyengéd. Nem egyszer éreztem úgy, hogy összeesek, de tovább folytatta velem az edzést egészen amíg nem csináltam tökéletesen. A nagyúr ember volt és Dark Trevnek hívták. Sokszor megdicsért, de a megvető és hasonló mondatok még többször hangzottak el a szájából. A negyedik év végén már tökéletesen használtam a Djem Sot, ekkor a nagyúr kihívott egy párbajra. A gyakorló teremben ütköztünk meg. Az első öt percben csak én támadtam, mert a nagyúr ki akart fárasztani és erre sajnos nem jöttem rá. Utána pedig olyan vad támadásba kezdett ami elől szinte alig tudtam kitérni, sokszor csak a szerencsémnek köszönhettem, hogy nem szelt ketőbe a fénykardjával. Én próbáltam ötvözni a Shii-Chot és a Djem Sot, igaz nem nagyon jött össze. Az, hogy olyasmivel próbálkoztam, amit nem pont akkot kellett volna annak az lett az ára, hogy a bal kezemet csuklótól lefele levágta Trev. A fájdalomtól összeestem és nem tudtam fojtatni a harcot. Trev nagyúr hívta az egyik szolgáját és megparancsolta neki, hogy vigyen el a legközelebbi orvoshoz. Az orvos azt mondta nem lett semmi komolyabb gond, csak elvesztettem a fél kezem. Nekem valahogy nem úgy tűnt, hogy nincs komolyabb gond, de az orvos biztos tudja. Kaptam egy robot kezet, amit elég könnyen meglehetett szokni. Pont olyan mint egy igazi kéz lenne. Ezután megköszöntem Trev nagyúrnak a tanítás és elmentem tőle. Azóta is itt a Malachor V. nevű bolygón várom, hogy történjen valami.
Kor: 28
Faj: Miraluka
Jellem: Jó gondolkodó. Képes nagyon mélyen elgondolkodni a dolgokon. Képes hidegvérrel ölni, de soha nem vesz el ok nélkül életet. Gondolkodása nehezen kiismerhető. Higgadt, még a legveszélyesebb helyzetekben is.
Kaszt: Sith lovag
Felszerelés: egy fénykard, fekete sith ruha, nem átlátszó szemüveg, fekete kesztyűk (mindig a kezén).
Fénykard: Főkristály: Láva kristály
Segédkristály: nincs
Fénykard színe: vörös
Markolat: Fekete színű fém, az alján egy szimbólummal
Előtörténet:
Születés, avagy a tökéletes Sith létrejötte:
Üdvözletem a nevem Dim Korjiv és a miraluka faj tagja vagyok. A szüleimet megölték és egy tudós talált meg. Később kiderült a tudós a Sitheket szolgálta, de mivel fogalmam sem volt kik azok nem zavart. Miután megtalálta elvitt magához és a tudós, Ankidar nevelt fel. Jól viselte gondom, nem volt panaszra okom, bár elég furcsa volt, hogy egy Sith Nagyúr elég sűrűn látogatott el hozzánk. Furcsa volt, mert ez a Sith folyton azt kérdezte Ankidartól, hogy mikor leszek kész arra, hogy elmenjek. Ezt soha nem értettem. Biztos azért kérdezgette, mert egy erőérzékeny faj tagja vagyok.
Élet az akadémiára:
Hat éves koromba ez a sith nagyúr megelégelte azt, hogy Ankidar nem akar oda adni. Ajánlott már Ankidarnak minden félét, de a válasza mindig nem volt. Mikor már elege lett ebből eljött néhány katonával és kényszerítette a tudóst, ekkor már oda adott neki. A nagyúr elmagyarázta nekem, hogy azért volt erre szükség, mert hatalmas a tehetségem, de Ankidar nem tudott volna segíteni abba, hogy fejlesszem. Úgy tervezte a nagyúr, hogy ő fog kitanítani. Ám egy nap elment az egyik Sith uralom alatt lévő bolygóra, amin dúlt a háború, mivel a jedik elakarták venni a sith birodalomtó. A nagyúrral egy jedi végzett akit, azóta célom, hogy leszámoljak az összes jedivel. Ezután tíz évesen bekerültem az akadémiára. Húszan voltunk az osztályba és egy Sith Mester tanított minket. Rögtön első nap a mester elkezdett egymás ellen szítani minket. Volt egy forró fejű fiatal ember aki rögtön szünetbe elkezdett hősködni, hogy ő lesz aki megöl mindannyiunkat és a mestert is. Egy évig a semleges erőket sajátítottuk el. Ezután következet a fénykard összeszerelése, ami a legjobb rész volt.Végre megkaptam a fegyveremet és ráadásul én szerelhettem össze. A fénykardhoz mindenki más főkristályt kapott, nekem egy Láva kristály jutott. Ezután elsajátítottuk a Shii-Cho nevű vívóformát. Alig konyítottunk hozzá, de sokan már azt fontolgatták ki legyen az első az osztályból akit megöljenek. Nem tudom miért akarták ennyire kivégezni egymást. Az osztály egy sarkába ültem általában és ez a sarok szerencsémre elég sötét volt. Ezért ha be tekertem magam fekete köpenyemmel akkor jól el tudtam bújni a többiek elől. Szemem se látszott, mert a fekete nap elleni szemüveg takarta. Volt az osztályban néhány nagy vagány srác akik mindig piszkáltak mindenkit.
Egyszer az egyik srác nekem jött óra után és azzal fenyegetett megöl, ha nem adom oda a fénykardom. Én rá se figyeltem és amikor nagyot taszított rajtam akkor is csak annyit kérdeztem mi bajod van. Nagyon mérges lett és kihívott egy párbajra. Én bele egyeztem. A párbajt nyílt terepen vívtuk meg. A terep abból állt, hogy füves talaj és imitt amott néhány fa.
Ő támadt elsőnek és ezzel együtt egy végzetes hibát követett el. A fénykardjával egy vágást indított a törzsem felé. Én csak elugrottam, még a kardomat se nyitottam ki. Az egyik közeli fa ágán landoltam, most húztam ki a kardom köpenyem alól és előhívtam a pengét. A fekete penge vészjóslóan zenélt, de olyan halkan, hogy csak az halhatta aki elég közel volt hozzá. Egy pillanatra oldalra néztem és láttam miközben a mesterünk ott áll a többi diáktársam között és figyeli a párbajt. Sajnos mire észbe kaptam a másik csávó már ugrott felém és lesújtani készült. Az utolsó pillanatban félre vetődtem, ezért a másik fénykardja levágta az ágat. A fa nem volt olyan magas, de mégis megéreztem azt ahogy a földre értem, pontosabban a leesett ágra zuhantam. Az ellenfelem nem volt tétlen rögtön futott felém, hogy végzetes csapást mérjen. Én egy hirtelen mozdulattal oldalra gurultam és levágtam a jobb lábát. A földre zuhant ellenségem és ordibált a fájdalomtól. Én felálltam és csak néztem mély szánalommal a szemeben, azt hittem egy ilyen vagány gyerek meg se nyikkan a fájdalomtól. A mesterünk csak nevetve nézte a jelenetet és tapsolt. Az osztálytársaim arra biztatta, hogy öljem meg. Gondolkoztam egy kicsit és amint ránéztem arra a szánalmasan hentergő emberre, rájöttem nincs, miért megölnöm. A mesterünk beordította, hogy ha igazi Sith akarok lenni öljem meg. Fénykardomat a mellkasához nyomtam és ezt mondtam neki:
- Te is tudtad, hogy ezt a párbajt nem nyereted volna meg.
Ezután előhívtam a pengét ami úgy hasított át a testén, mint kis a vajon. Ezután az eset után már mindenki tisztelt engem az osztályban és mindenkinek az volt a célja, hogy megöljön, szúval úgy tiszteltek mint az egyik legfőbb ellenfelet. A további időszakban arra törekedtem, hogy mesterien tudjam használni a Shii-Chot.
Sithé válásom:
17 éves koromba már csak négyen maradtunk az osztályba. Ekkor kivittek minket egy sziklás terepre, amit egy láva folyó szelt át. Azt mondta a mesterünk, hogy aki utolsónak marad életben az megküzdhet vele. Tudtam, hogy ez valami vizsga féle lesz. Amikor azt mondták kezdhetjük elmosolyodtam. Ketten ott helyben leálltak párbajozni. Én pedig a mellettem állónak aki még észbe se kapott rögtön átdöftem az oldalát és ezzel végzetes csapást mértem rá. A másik kettő tíz percig viaskodott és a végén egyszerre vágták le a másik fejét. Én maradtam az utolsó. A mester elővette fénykardját és felém hajította. Én elugrottam az első támadás elől. Arra gondoltam minek kockáztassam meg azt, hogy megöl a közelharcban, mikor lecsalogathatom a láva folyamhoz és bele lökhette. Felgyorsítottam magam és lefutottam a lávafolyam mellé. Mesterem utánam ugrált és a láva mellett megállt. Én gondosan elbújtam egy barlangba és ott vártam ám pillanatot amikor mesterem a láva folyam mellé ér. Nem kellett sokat várnom rá. Ekkor kiugrottam rejtekhelyemről és nekirontottam a fénykardommal. Öt percig párbajoztunk és kezdtem a vereség felé sodródni. Ekkor egy hirtelen mozdulattal sikerült mesterem mögé kerülnöm és meglöknöm. A sith lovag a láva folyamba landolt. Ezután elmentem a legközelebbi Sith Nagyúrhoz és elmondtam neki a történteket. Látszólag a nagyúr nagyon megörült a dolognak és azt mondta, nem kell tanítanom a fiatalokat mint elődöm hanem ő tanít majd engem tovább.
Tovább tanulok:
Az elkövetkező három évben tanultam meg az V. formát. A forma neve nem más mint a Djem So. Elég érdekes egy forma és nekem nagyon tetszett az, hogy a támadásaim lehetnek agresszívak és nem kell az érzelmeket visszafogni. Ezalatt a három év alatt szinte tökéletesre fejlesztettem a Djem So tudásomat. Igaz elég nehéz volt, mivel a nagyúr aki tanította nem volt gyengéd. Nem egyszer éreztem úgy, hogy összeesek, de tovább folytatta velem az edzést egészen amíg nem csináltam tökéletesen. A nagyúr ember volt és Dark Trevnek hívták. Sokszor megdicsért, de a megvető és hasonló mondatok még többször hangzottak el a szájából. A negyedik év végén már tökéletesen használtam a Djem Sot, ekkor a nagyúr kihívott egy párbajra. A gyakorló teremben ütköztünk meg. Az első öt percben csak én támadtam, mert a nagyúr ki akart fárasztani és erre sajnos nem jöttem rá. Utána pedig olyan vad támadásba kezdett ami elől szinte alig tudtam kitérni, sokszor csak a szerencsémnek köszönhettem, hogy nem szelt ketőbe a fénykardjával. Én próbáltam ötvözni a Shii-Chot és a Djem Sot, igaz nem nagyon jött össze. Az, hogy olyasmivel próbálkoztam, amit nem pont akkot kellett volna annak az lett az ára, hogy a bal kezemet csuklótól lefele levágta Trev. A fájdalomtól összeestem és nem tudtam fojtatni a harcot. Trev nagyúr hívta az egyik szolgáját és megparancsolta neki, hogy vigyen el a legközelebbi orvoshoz. Az orvos azt mondta nem lett semmi komolyabb gond, csak elvesztettem a fél kezem. Nekem valahogy nem úgy tűnt, hogy nincs komolyabb gond, de az orvos biztos tudja. Kaptam egy robot kezet, amit elég könnyen meglehetett szokni. Pont olyan mint egy igazi kéz lenne. Ezután megköszöntem Trev nagyúrnak a tanítás és elmentem tőle. Azóta is itt a Malachor V. nevű bolygón várom, hogy történjen valami.
