Post by Sheodon Suenami on Mar 15, 2009 20:39:36 GMT 1
Név: Sheodon Suenami
Kor: 21
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kaszt: Jedi Védelmező
Jellem: Bár a Jedi Rend tagja, a természeti jellemétől sosem tudott megszabadulni, néha képtelen szarkazmusát visszafogni. Alapjában véve azonban visszahúzódó, pontosítva utál a társaság középpontjában lenni.
Felszerelés: Egy kék kristályos fénykard, bőrmarkolattal.
Előtörténet:
Gyerekkor
Egy teljesen átlagos családban nőttem föl az Alderaanon. Nem voltunk gazdagok, de mindenünk megvolt, ami a megélhetéshez kellett. A szüleim nagyon sokat foglalkoztak és törődtek velem, mivel én voltam az egyedüli gyermek a családban. Egy igen érzelmes családban nőttem fel, a szüleim sosem titkolták indulataikat, ami később meg is maradt bennem. Nem lehettem több 6 évesnél, amikor egy ismeretlen alak látogatta meg a családunkat. Tudni kell, hogy apám ekkor katonaként szolgált, és ennek az ismeretlen fickónak is megmentette az életét, akit viszont egy dolog foglalkoztatott. Vérmintát vett apámtól, majd később, mivel sejtései beigazolódtak, tőlem is. Később kiderült róla, hogy ő egy jedi lovag, akit azonban a rend kitagadott magából. Bár ártatlan volt, jobbnak látta, ha nem ellenkezik a tanáccsal, inkább a száműzetést választotta, s nem sokkal ezután, egy harc során futott össze apámmal. Bár az idegent ekkor csak rablóbanditák támadták meg, az éhínségtől és szomjúságtól nem vehette fel a versenyt a támadókkal szemben. Az ismeretlen harcos végül beavatta a családomat, hogy azért vett vérmintát, mert látta, hogy apám milyen jól harcolt, s volt egy sejtése, miszerint ún. midichlorianok találhatóak a testében, amelyek csak az erőérzékeny embereknél fordulnak elő. Apám is, és én is azok voltunk, apám azonban nem akart elküldeni engem a jedi rendbe. A lovag, akit Jovan Corr-nak hívtak, végül egyezséget kötött apámmal: ő itt lakhatott nálunk, cserébe viszont vállalta taníttatásom.
Jedi tanonc
A mester elkezdte képzésemet, ám néhány dolgot jobban kiemelt, mint ahogy azt a rendben szokás, másokat viszont kihagyott. Így hanyagolta azt, hogy az érzelmeimet teljes mértékben el kell tűntetni, valamint csak a legalapvetőbb képességek elsajátítását mutatta meg nekem. Gyakorlatilag nem váltam a képzésnek köszönhetően igazi jedivé, csupán a legalapvetőbb dolgokat sikerült elsajátítatnom. Jovan jobbnak látta, ha nem a Shii-cho, hanem a Makashi technikát tanítja meg nekem, amelyet sikerült teljes mértékben elsajátítanom. Szerinte a rendben védelmezőként válnék be legjobban, mivel legjobban a fénykard használatához értettem. Kisebb-nagyobb csetepaték lerendezésében segédkeztem, ahol nem volt más dolgom, mint lecsillapítani a résztvevőket, valamint megbízásokat is teljesítettünk mesteremmel. Egyszer azonban valami olyasmi történt, amit álmomban nem gondoltam volna.
A sith
A jedikről hallottam már mesteremtől, s apám is tudott egy s mást róluk - anyám egyszerű farmer volt, így neki sejtése sem volt ezekről a dolgokról -, de a sithekről senki sem mesélt. Jovan csak legendáknak tartotta őket, állítása szerint már réges rég kihaltak. Revan és Malak azonban erre rácáfoltak. A sithek száma jelentősen megnőtt, s kisebb-nagyobb támadásokról is lehetett hallani. 17 éves lehettem, amikor egy edzés során egy csapat sötét jedi talált ránk. Erejük igen jelentős volt, a mesterem megérzett valamit, a közelgő véget. Megparancsolta, hogy tűnjek el, addig ő feltartotta az ellenséget - ám ez az életébe került. A szüleim hosszú tanakodás után úgy döntöttek, hogy elküldenek a Coruscantra, ez lesz a legjobb mindenkinek: ők épségben túlélhetik a támadásokat, engem pedig a jedi tanács fog majd tanítani.
Összetört álmok
Sajnos azonban a dolgok nem mentek ilyen könnyen. A jedi tanács, arra hivatkozva, hogy túlkoros vagyok, nem vállalta oktatásomat, így mester nélkül maradtam. Próbáltam magamat képezni, ami nem kis feladatnak bizonyult. A fegyverforgatással, fénykardhasználattal még megbirkóztam valahogy, de új erőképességekre nem tudtam szert tenni, sehogy sem. Állandó szállást sem találtam, volt, hogy az utcán kellett maradnom. A pénzem is lassan elfogyott, s ekkor ért a legrosszabb hír: a szüleim áldozatul estek a sith támadásnak. Nem éreztem ekkor mást, csak kínt, fájdalmat, amelyet a sithek okoztak. Gyűlöltem mindent, de főképp magamat, mert tudtam, hogy én tehetek mindenről.
Reménysugár
Egy nap azonban váratlan dolog történt velem. A mesterem, Jovan Corr, akit halottnak hittem megtalált. Éppen elfogyott a pénzem, s napok óta nem ettem, ezért felajánlotta, hogy megpróbál bejuttatni a tanácsba. Elmagyaráztam neki, hogy én már megpróbáltam, de nem engedtek be, ő csak bizonygatta az igazát. Végül neki lett igaza. A tanácsnak elmagyarázta, hogy igen tehetséges védelmező lenne belőle, azon kívül már gyerekkorom óta tanított engem. A jedi rend, végül, hosszas tanácskozás után beleegyezett, ám egy dolgot azért hozzátett: csak akkor hajlandóak engem tanítani, ha engedem, hogy személyesen a tanács tanítson, ne pedig Jovan. Ekkor láttam utoljára régi mesteremet.
Ínséges idők
21 éves vagyok, a tanács pedig egy idő után abbahagyta a taníttatásom. A jedi templomból rom lett, ahova azonban néha napján visszajártam, ám a tanács teljesen eltűnt. Elkezdtem kutakodni, információkat szerezni, s úgy döntöttem, hogy magam fogok utánajárni a sitheknek. Remélem találkozni fogok majd néhány emberrel, akik segíthetnek nekem ebben...
Kor: 21
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kaszt: Jedi Védelmező
Jellem: Bár a Jedi Rend tagja, a természeti jellemétől sosem tudott megszabadulni, néha képtelen szarkazmusát visszafogni. Alapjában véve azonban visszahúzódó, pontosítva utál a társaság középpontjában lenni.
Felszerelés: Egy kék kristályos fénykard, bőrmarkolattal.
Előtörténet:
Gyerekkor
Egy teljesen átlagos családban nőttem föl az Alderaanon. Nem voltunk gazdagok, de mindenünk megvolt, ami a megélhetéshez kellett. A szüleim nagyon sokat foglalkoztak és törődtek velem, mivel én voltam az egyedüli gyermek a családban. Egy igen érzelmes családban nőttem fel, a szüleim sosem titkolták indulataikat, ami később meg is maradt bennem. Nem lehettem több 6 évesnél, amikor egy ismeretlen alak látogatta meg a családunkat. Tudni kell, hogy apám ekkor katonaként szolgált, és ennek az ismeretlen fickónak is megmentette az életét, akit viszont egy dolog foglalkoztatott. Vérmintát vett apámtól, majd később, mivel sejtései beigazolódtak, tőlem is. Később kiderült róla, hogy ő egy jedi lovag, akit azonban a rend kitagadott magából. Bár ártatlan volt, jobbnak látta, ha nem ellenkezik a tanáccsal, inkább a száműzetést választotta, s nem sokkal ezután, egy harc során futott össze apámmal. Bár az idegent ekkor csak rablóbanditák támadták meg, az éhínségtől és szomjúságtól nem vehette fel a versenyt a támadókkal szemben. Az ismeretlen harcos végül beavatta a családomat, hogy azért vett vérmintát, mert látta, hogy apám milyen jól harcolt, s volt egy sejtése, miszerint ún. midichlorianok találhatóak a testében, amelyek csak az erőérzékeny embereknél fordulnak elő. Apám is, és én is azok voltunk, apám azonban nem akart elküldeni engem a jedi rendbe. A lovag, akit Jovan Corr-nak hívtak, végül egyezséget kötött apámmal: ő itt lakhatott nálunk, cserébe viszont vállalta taníttatásom.
Jedi tanonc
A mester elkezdte képzésemet, ám néhány dolgot jobban kiemelt, mint ahogy azt a rendben szokás, másokat viszont kihagyott. Így hanyagolta azt, hogy az érzelmeimet teljes mértékben el kell tűntetni, valamint csak a legalapvetőbb képességek elsajátítását mutatta meg nekem. Gyakorlatilag nem váltam a képzésnek köszönhetően igazi jedivé, csupán a legalapvetőbb dolgokat sikerült elsajátítatnom. Jovan jobbnak látta, ha nem a Shii-cho, hanem a Makashi technikát tanítja meg nekem, amelyet sikerült teljes mértékben elsajátítanom. Szerinte a rendben védelmezőként válnék be legjobban, mivel legjobban a fénykard használatához értettem. Kisebb-nagyobb csetepaték lerendezésében segédkeztem, ahol nem volt más dolgom, mint lecsillapítani a résztvevőket, valamint megbízásokat is teljesítettünk mesteremmel. Egyszer azonban valami olyasmi történt, amit álmomban nem gondoltam volna.
A sith
A jedikről hallottam már mesteremtől, s apám is tudott egy s mást róluk - anyám egyszerű farmer volt, így neki sejtése sem volt ezekről a dolgokról -, de a sithekről senki sem mesélt. Jovan csak legendáknak tartotta őket, állítása szerint már réges rég kihaltak. Revan és Malak azonban erre rácáfoltak. A sithek száma jelentősen megnőtt, s kisebb-nagyobb támadásokról is lehetett hallani. 17 éves lehettem, amikor egy edzés során egy csapat sötét jedi talált ránk. Erejük igen jelentős volt, a mesterem megérzett valamit, a közelgő véget. Megparancsolta, hogy tűnjek el, addig ő feltartotta az ellenséget - ám ez az életébe került. A szüleim hosszú tanakodás után úgy döntöttek, hogy elküldenek a Coruscantra, ez lesz a legjobb mindenkinek: ők épségben túlélhetik a támadásokat, engem pedig a jedi tanács fog majd tanítani.
Összetört álmok
Sajnos azonban a dolgok nem mentek ilyen könnyen. A jedi tanács, arra hivatkozva, hogy túlkoros vagyok, nem vállalta oktatásomat, így mester nélkül maradtam. Próbáltam magamat képezni, ami nem kis feladatnak bizonyult. A fegyverforgatással, fénykardhasználattal még megbirkóztam valahogy, de új erőképességekre nem tudtam szert tenni, sehogy sem. Állandó szállást sem találtam, volt, hogy az utcán kellett maradnom. A pénzem is lassan elfogyott, s ekkor ért a legrosszabb hír: a szüleim áldozatul estek a sith támadásnak. Nem éreztem ekkor mást, csak kínt, fájdalmat, amelyet a sithek okoztak. Gyűlöltem mindent, de főképp magamat, mert tudtam, hogy én tehetek mindenről.
Reménysugár
Egy nap azonban váratlan dolog történt velem. A mesterem, Jovan Corr, akit halottnak hittem megtalált. Éppen elfogyott a pénzem, s napok óta nem ettem, ezért felajánlotta, hogy megpróbál bejuttatni a tanácsba. Elmagyaráztam neki, hogy én már megpróbáltam, de nem engedtek be, ő csak bizonygatta az igazát. Végül neki lett igaza. A tanácsnak elmagyarázta, hogy igen tehetséges védelmező lenne belőle, azon kívül már gyerekkorom óta tanított engem. A jedi rend, végül, hosszas tanácskozás után beleegyezett, ám egy dolgot azért hozzátett: csak akkor hajlandóak engem tanítani, ha engedem, hogy személyesen a tanács tanítson, ne pedig Jovan. Ekkor láttam utoljára régi mesteremet.
Ínséges idők
21 éves vagyok, a tanács pedig egy idő után abbahagyta a taníttatásom. A jedi templomból rom lett, ahova azonban néha napján visszajártam, ám a tanács teljesen eltűnt. Elkezdtem kutakodni, információkat szerezni, s úgy döntöttem, hogy magam fogok utánajárni a sitheknek. Remélem találkozni fogok majd néhány emberrel, akik segíthetnek nekem ebben...
