Post by Jaina Tarmin on Mar 3, 2009 21:49:40 GMT 1
Név: Jaina Tarmin
Kor: 18
Faj: Ember (Corellia)
Nem: Nő
Jellem: Neveltetése nem a templomban, hanem a családi körben kezdődött, ezért kicsit különbözik társaitól: nem vesz minden parancsot irott szabálynak s sokszor még az irott szabály sem tudja meggátolni tetteiben, főleg ha azokat a saját, belső értékrendje szerint helyesnek véli. A többiekkel ellentétben ismeri a ragaszkodás érzését és ezt érzi mestere iránt. Alapból egy vidám, jó kedélyű lány, de néha mindenféle ok nélkül teljesen magába fordul egy időre: ilyenkor jobb békén hagyni.
Kaszt: Jedi Padawan
Felszerelés: 1 db kékpengéjű fénykard; egy váltás jedi-tunika és köpeny; egy váltás fekete, testhezálló ruha (a szabotázsakciókhoz), néhány váltás egyszerű, mindennapi ruha; komlink, sugárvető, Vibrokard (aninimitásának megőrzése végett a fénykardot csak akkor használja, ha már elkerülhetetlen)
Előtörténet:
Jaina a Corellia-n született a bolygó egyik katonai vezetőjének lányaként. Mint ilyen, a gyermekkora egy valóságos álom volt: mindent megkapott, amit csak akart és cserébe nem kellett mást tennie, mint elviselni a különböző illemtanárok rendszeres eljövetelét és úgy tenni, mintha figyelne rájuk… de ennek ellenére nem lett olyan, mint az átlagos arisztokratagyerek: nem járt magániskolába vagy különtanárokhoz; amit lehetett, azt a többi fiatallal együtt, a közösség tagjaként teljesitette. Ez később kapott nagy jelentőséget, amikor már iskoláskorú volt: a tanitás után rendszeresen ellátogattak egy öreg anyókához, aki a város szélén élt s fantasztikus történeteket mesélt a galaxis távolabbi zugairól. Mindig sikerült elkápráztatnia a kicsiket valami hihetetlen sztorival hatalmas űrcsatákról, heroikus küzdelmekről különféle csatamezőkön – s persze a Jedikről és viselt dolgaikról: a bölcs döntéseikről, hihetetlen diplomáciai érzékükről , a Sith-el vivott örökös küzdelemről és e kereteken belül fénykard- és Erő-párbajokról. Ezek voltak azok a dolgok, amik a legjobban elvarázsolták Jainát és innentől kezdve, ha valaki megkérdezte tőle azt a bizonyos, gyermekkorban oly sokszor elhangzó ’’mi leszel, ha nagy leszel?’’ kérdést, akkor erre azt felelte: Jedi. Mindenki megmosolyogta érte, hiszen miért ne tették volna: az összes gyermeknek vannak ehhez hasonló álmai. De eltelt néhány év, s még mindig megmaradtak ezek az álmok… aztán egy napon fordulópont ütött be. Két Jedi érkezett a bolygóra valamilyen nagyon fontos és nagyon bonyolult belügyi probléma megoldására… és valami útón-módon ez Jaina fülébe is eljutott. Innentől kezdve nem volt nyugodalma. Álló nap az apja fülét rágta, hogy Jedi akar lenni és el akar menni velük; az pedig hiába magyarázta neki, hogy ehhez veleszületett képességek kellenek, ő rá sem bagózott, folyamatosan azt szajkózta, hogy benne ezek megvannak és hogy ő Jedi akar lenni. Végül az apja, megunván a folyamatos fülrágást, megkérte a bolygón tartózkodó Jedi mestert (akivel baráti viszonyt ápolt), hogy teszteljék le a lányát: azt gondolta, hogy bizonyosan nincsenek meg benne a szükséges képességek. A lovagok rövid hezitálás után eleget tettek a kérésnek… és a gyors vérvétel magas midi-chlorian számot mutatott ki, de még az érzékenységi teszt is a megfelelő eredményt hozta: Jaina Jedivé válhatott… de ekkor már a szülőknek sem tetszett annyira a dolog. Az apa egy idő után elfogadta, hogy Jaina igy lehet a legnagyobb hasznára a galaxisnak, de az anyja ragaszkodott hozzá: szeretete erősebb volt, mint a galaxis jövője iránti körültekintése. .. de a tábornok, illetve Noah mester végül sikerrel meggyőzte őket : Jaina a Jedikkel tartott a Coruscant-ra. A belső válságot hamarosan megoldották, igy indulhattak is. Ez volt a lány életének legmegrázóbb pillanata: a végső búcsú a szülőktől. Teljes valójában rázta meg a lelkivilágát s hosszú hetekig magába fordult, s százszorosan megkérdőjelezte a saját döntését, miszerint eljött otthonról… de végül megbékélt a döntésével s megfogadta: egyszer majd visszatér. A bolygóra való megérkezést követően a Jedi Tanács azonnal fogadta s hosszú órákon keresztül ’’vallatták’’, de végül felvettél a rendbe s hivatalosan is Jedi növedékké vált. Ezt követően Noah mester és a padawanja hamarosan elhagyták a bolygót és tették tovább a Jedik dolgát, Jaina pedig a templomban maradt. Eleinte Atris mester egyengette az útját: normál esetben együtt képezték volna a többiekkel, de mivel azok már néhány éve itt voltak, igy be kellett hoznia a lemaradást. Szerencsére ez gyorsan sikerült, ekkor csatlakozott a többiekhez. Innentől kezdve Vash mester vette át az irányitást tanulmányai felett addig a korig, míg önálló mestert nem kaphatott. Úgy kalkuláltak, hogy mire eléri ezt, addigra Noah mester padawanja, Jarod már leteszi a vizsgáit, igy a mester magához veheti a lányt és ez ki is jött, de a mandalór háború közbeszólt: Noah mester elment Revannal és már csak a halálhire ért vissza a templomba. Jaina meggyászolta a halálát, de valójában különösebb kötelék nem fűzte a mesterhez: a templomba kerülése óta alig néhányszor találkozott vele, bár azért hallott róla dolgokat: Jarod, a mester padawanja minden alkalommal meglátogatta, amikor a Coruscantra látogattak s kettejük között kialakult egyfajta kötődés is. Igy viszont érdekes kérdéssé vált, hogy ki lesz a lány mestere: rövid huzavona után végül Jarodra, Noah mester volt padawanjára esett a választás. Mint utóbb kiderült, ehhez az ifjú lovag teljes mellbedobására szükség volt, de a lényegen nem változtatott: Jaina Jarod padawanja lett. A következő évek a szokásos módon teltek: küldetés ért küldetést s ha éppen üresjáratban kocogtak, akkor Jarod mester olyan helyekre vitte Jainát, amiről úgy gondolta: jó ha ismeri. Egy rossz előérzet lebegett a levegőben már egy ideje s ez érezhetően befolyásolta Jarodot is: olyan bolygókat látogattak meg, ahol könnyedén és egyszerűen el lehetett tűnni a világ elől: többek között a Nar Shadaa, a Nal Hutta és a Tatooine. Teltek az évek s a lány ereje hatalmas fejlődésen ment keresztül: vivóformának, a Sithek közelmúltbeli felbukkanásának okán a Makashit választotta s ezzel is szépen haladt, de valódi erejük a csapatmunkában rejlett: az évek alatt mind jobban összeszoktak Jarod mesterrel s szinte megállithatatlanokká váltak. Hamarosan kitört a polgárháború… de őket nem küldtek a harcmezőre, hanem inkább diplomáciai szerepkört osztottak rájuk a továbbiakban is. Megszaporodtak a teendők, szinte minden küldetés a háborúval volt kapcsolatos… aztán egy nap a Kashyyykra küldték őket egy olyan feladattal, ami a lány szemében már első ránézésre is nevetséges volt s minél többet gondolkodott rajta, annál inkább azzá vált. A Szenátus vuki testőrökkel akarta körülvenni magát. Álláspontját mestere elé tárta s ő is egyetértett vele, igy arra jutottak, hogy őszinték lesznek a vuki vezetőkkel. A tárgyalások elkezdődtek s a vukik, bizva a Jedik legendás bölcsességében, fel is tették nekik azt a kérdést, hogy nekik mi a véleményük a Szenátus kéréséről s ők nyiltan meg is mondták, hogy ostobaságnak tartják őket. A vezetők értelemszerűen meghökkentek, de végül megjutalmazták őszinteségüniket: megkaptuk a lehetőséget, hogy bármikor visszatérjünk a faluba s ez valami olyasmi volt, amit ekkorban nem sok nem-vuki mondhatott el magáról. Eldöntöttük, hogy a Szenátusnak és a Tanácsnak azt fogjuk beadni, hogy nem sikerültek a tárgyalások: ehhez – szerencsére – még pár napot el kellett töltenünk a vukik között, hogy élethű legyen a történet. Ezt az időt jobbára külön töltötte a mesterétől, egyénileg ismerkedett a vuki kultúrával s próbált kiigazodni rajtuk, beilleszkedni közéjük. Ebben egy fiatal egyed volt segitségére, akivel rövid idő alatt barátságot kötöttek: ő volt az első élőlény a szülein és a mesterén kívül, aki mellett igazán önmaga volt. A rövid napok elröppentek s egy újabb fájó búcsú után már útban is voltak a Coruscantra. Ahogy az várható volt, a tanács büntetést szabott ki rájuk a sikertelen küldetés miatt, még ha nem is nevezték annak: Jarodot és Jainát a háború szivébe vezényelték. Innentől kezdve méginkább felpörögtek az események, csata követett csatát: a két Jedinek egy perc nyugalma sem volt. A Telos fölött kezdődött a történet, amit a Foerost-i csata követett, utána Iridonia és még rengeteg küzdelem, ami vég nélkülinek tűnt. Az egyetlen fénypont a harcok alatt az volt, amikor találkozott az apjával: a Telos fölötti hadműveleteket ő vezette s a csata után eltöltöttek néhány órát kettesben beszélgetve. Ezt a rend tiltotta, de Jainát soha nem kötötték annyira a szabályok, mint a társait. Aztán jött a hir: Revan legyőzettetett Bastilla és Malak által. Úgy tűnt, innentől jobb napok következnek. Jarodot és Jainát visszarendelték a Dantooine-ra, ahol békésen folytatódhatott a lány kiképzése. A háború megviselte: nem volt hozzászokva sem a folyamatos terheléshez, sem a háború gyötrelmeihez… de nem törte meg a lelkét, hiszen hitte: a jó oldalt szolgálja. Hónapok teltek el a bolygón békében s lassan helyre állt a béke a lány lelkében is. Aztán, ahogy az várható volt, ez a béke sem tartott örökké. Egy napon Vrook es Zhar állitott be Jaináék szállására és egy fontos feladatot biztak ránk: meg kellett keresnünk egy elveszett akciócsoportot. Néhány óra alatt összeszedelőzködtek és elindultak, de szinte még bele sem tudtak vágni a nyomozásba, már jött a hir: a Dantooine-i enklávé elpusztult és mindenki meghalt, aki ott tartózkodott. Hosszan beszélgettek a jövőről Jaroddal. Megvolt nekik az az áldott állapot, hogy mindenki halottnak hitte őket… és arra jutottak, hogy jobb ez igy. A rend feloszlani látszott s csak idő kérdése volt a Jedi-üldözés, igy nem csatlakoztak újra a rendhez nyilvánosan, hanem magányos farkasokként küzdöttek a Sith Birodalom ellen főleg szabotázsakciókkal, illetve névtelenül belefolyva különböző küzdelmekbe, ügyelve a megfelelő álcára és az anonimitásra.
Egyéb:
- Ezt a képet kérném avinak feltölteni.
- Jarod mester Játékos Karakter (lesz).
Kor: 18
Faj: Ember (Corellia)
Nem: Nő
Jellem: Neveltetése nem a templomban, hanem a családi körben kezdődött, ezért kicsit különbözik társaitól: nem vesz minden parancsot irott szabálynak s sokszor még az irott szabály sem tudja meggátolni tetteiben, főleg ha azokat a saját, belső értékrendje szerint helyesnek véli. A többiekkel ellentétben ismeri a ragaszkodás érzését és ezt érzi mestere iránt. Alapból egy vidám, jó kedélyű lány, de néha mindenféle ok nélkül teljesen magába fordul egy időre: ilyenkor jobb békén hagyni.
Kaszt: Jedi Padawan
Felszerelés: 1 db kékpengéjű fénykard; egy váltás jedi-tunika és köpeny; egy váltás fekete, testhezálló ruha (a szabotázsakciókhoz), néhány váltás egyszerű, mindennapi ruha; komlink, sugárvető, Vibrokard (aninimitásának megőrzése végett a fénykardot csak akkor használja, ha már elkerülhetetlen)
Előtörténet:
Jaina a Corellia-n született a bolygó egyik katonai vezetőjének lányaként. Mint ilyen, a gyermekkora egy valóságos álom volt: mindent megkapott, amit csak akart és cserébe nem kellett mást tennie, mint elviselni a különböző illemtanárok rendszeres eljövetelét és úgy tenni, mintha figyelne rájuk… de ennek ellenére nem lett olyan, mint az átlagos arisztokratagyerek: nem járt magániskolába vagy különtanárokhoz; amit lehetett, azt a többi fiatallal együtt, a közösség tagjaként teljesitette. Ez később kapott nagy jelentőséget, amikor már iskoláskorú volt: a tanitás után rendszeresen ellátogattak egy öreg anyókához, aki a város szélén élt s fantasztikus történeteket mesélt a galaxis távolabbi zugairól. Mindig sikerült elkápráztatnia a kicsiket valami hihetetlen sztorival hatalmas űrcsatákról, heroikus küzdelmekről különféle csatamezőkön – s persze a Jedikről és viselt dolgaikról: a bölcs döntéseikről, hihetetlen diplomáciai érzékükről , a Sith-el vivott örökös küzdelemről és e kereteken belül fénykard- és Erő-párbajokról. Ezek voltak azok a dolgok, amik a legjobban elvarázsolták Jainát és innentől kezdve, ha valaki megkérdezte tőle azt a bizonyos, gyermekkorban oly sokszor elhangzó ’’mi leszel, ha nagy leszel?’’ kérdést, akkor erre azt felelte: Jedi. Mindenki megmosolyogta érte, hiszen miért ne tették volna: az összes gyermeknek vannak ehhez hasonló álmai. De eltelt néhány év, s még mindig megmaradtak ezek az álmok… aztán egy napon fordulópont ütött be. Két Jedi érkezett a bolygóra valamilyen nagyon fontos és nagyon bonyolult belügyi probléma megoldására… és valami útón-módon ez Jaina fülébe is eljutott. Innentől kezdve nem volt nyugodalma. Álló nap az apja fülét rágta, hogy Jedi akar lenni és el akar menni velük; az pedig hiába magyarázta neki, hogy ehhez veleszületett képességek kellenek, ő rá sem bagózott, folyamatosan azt szajkózta, hogy benne ezek megvannak és hogy ő Jedi akar lenni. Végül az apja, megunván a folyamatos fülrágást, megkérte a bolygón tartózkodó Jedi mestert (akivel baráti viszonyt ápolt), hogy teszteljék le a lányát: azt gondolta, hogy bizonyosan nincsenek meg benne a szükséges képességek. A lovagok rövid hezitálás után eleget tettek a kérésnek… és a gyors vérvétel magas midi-chlorian számot mutatott ki, de még az érzékenységi teszt is a megfelelő eredményt hozta: Jaina Jedivé válhatott… de ekkor már a szülőknek sem tetszett annyira a dolog. Az apa egy idő után elfogadta, hogy Jaina igy lehet a legnagyobb hasznára a galaxisnak, de az anyja ragaszkodott hozzá: szeretete erősebb volt, mint a galaxis jövője iránti körültekintése. .. de a tábornok, illetve Noah mester végül sikerrel meggyőzte őket : Jaina a Jedikkel tartott a Coruscant-ra. A belső válságot hamarosan megoldották, igy indulhattak is. Ez volt a lány életének legmegrázóbb pillanata: a végső búcsú a szülőktől. Teljes valójában rázta meg a lelkivilágát s hosszú hetekig magába fordult, s százszorosan megkérdőjelezte a saját döntését, miszerint eljött otthonról… de végül megbékélt a döntésével s megfogadta: egyszer majd visszatér. A bolygóra való megérkezést követően a Jedi Tanács azonnal fogadta s hosszú órákon keresztül ’’vallatták’’, de végül felvettél a rendbe s hivatalosan is Jedi növedékké vált. Ezt követően Noah mester és a padawanja hamarosan elhagyták a bolygót és tették tovább a Jedik dolgát, Jaina pedig a templomban maradt. Eleinte Atris mester egyengette az útját: normál esetben együtt képezték volna a többiekkel, de mivel azok már néhány éve itt voltak, igy be kellett hoznia a lemaradást. Szerencsére ez gyorsan sikerült, ekkor csatlakozott a többiekhez. Innentől kezdve Vash mester vette át az irányitást tanulmányai felett addig a korig, míg önálló mestert nem kaphatott. Úgy kalkuláltak, hogy mire eléri ezt, addigra Noah mester padawanja, Jarod már leteszi a vizsgáit, igy a mester magához veheti a lányt és ez ki is jött, de a mandalór háború közbeszólt: Noah mester elment Revannal és már csak a halálhire ért vissza a templomba. Jaina meggyászolta a halálát, de valójában különösebb kötelék nem fűzte a mesterhez: a templomba kerülése óta alig néhányszor találkozott vele, bár azért hallott róla dolgokat: Jarod, a mester padawanja minden alkalommal meglátogatta, amikor a Coruscantra látogattak s kettejük között kialakult egyfajta kötődés is. Igy viszont érdekes kérdéssé vált, hogy ki lesz a lány mestere: rövid huzavona után végül Jarodra, Noah mester volt padawanjára esett a választás. Mint utóbb kiderült, ehhez az ifjú lovag teljes mellbedobására szükség volt, de a lényegen nem változtatott: Jaina Jarod padawanja lett. A következő évek a szokásos módon teltek: küldetés ért küldetést s ha éppen üresjáratban kocogtak, akkor Jarod mester olyan helyekre vitte Jainát, amiről úgy gondolta: jó ha ismeri. Egy rossz előérzet lebegett a levegőben már egy ideje s ez érezhetően befolyásolta Jarodot is: olyan bolygókat látogattak meg, ahol könnyedén és egyszerűen el lehetett tűnni a világ elől: többek között a Nar Shadaa, a Nal Hutta és a Tatooine. Teltek az évek s a lány ereje hatalmas fejlődésen ment keresztül: vivóformának, a Sithek közelmúltbeli felbukkanásának okán a Makashit választotta s ezzel is szépen haladt, de valódi erejük a csapatmunkában rejlett: az évek alatt mind jobban összeszoktak Jarod mesterrel s szinte megállithatatlanokká váltak. Hamarosan kitört a polgárháború… de őket nem küldtek a harcmezőre, hanem inkább diplomáciai szerepkört osztottak rájuk a továbbiakban is. Megszaporodtak a teendők, szinte minden küldetés a háborúval volt kapcsolatos… aztán egy nap a Kashyyykra küldték őket egy olyan feladattal, ami a lány szemében már első ránézésre is nevetséges volt s minél többet gondolkodott rajta, annál inkább azzá vált. A Szenátus vuki testőrökkel akarta körülvenni magát. Álláspontját mestere elé tárta s ő is egyetértett vele, igy arra jutottak, hogy őszinték lesznek a vuki vezetőkkel. A tárgyalások elkezdődtek s a vukik, bizva a Jedik legendás bölcsességében, fel is tették nekik azt a kérdést, hogy nekik mi a véleményük a Szenátus kéréséről s ők nyiltan meg is mondták, hogy ostobaságnak tartják őket. A vezetők értelemszerűen meghökkentek, de végül megjutalmazták őszinteségüniket: megkaptuk a lehetőséget, hogy bármikor visszatérjünk a faluba s ez valami olyasmi volt, amit ekkorban nem sok nem-vuki mondhatott el magáról. Eldöntöttük, hogy a Szenátusnak és a Tanácsnak azt fogjuk beadni, hogy nem sikerültek a tárgyalások: ehhez – szerencsére – még pár napot el kellett töltenünk a vukik között, hogy élethű legyen a történet. Ezt az időt jobbára külön töltötte a mesterétől, egyénileg ismerkedett a vuki kultúrával s próbált kiigazodni rajtuk, beilleszkedni közéjük. Ebben egy fiatal egyed volt segitségére, akivel rövid idő alatt barátságot kötöttek: ő volt az első élőlény a szülein és a mesterén kívül, aki mellett igazán önmaga volt. A rövid napok elröppentek s egy újabb fájó búcsú után már útban is voltak a Coruscantra. Ahogy az várható volt, a tanács büntetést szabott ki rájuk a sikertelen küldetés miatt, még ha nem is nevezték annak: Jarodot és Jainát a háború szivébe vezényelték. Innentől kezdve méginkább felpörögtek az események, csata követett csatát: a két Jedinek egy perc nyugalma sem volt. A Telos fölött kezdődött a történet, amit a Foerost-i csata követett, utána Iridonia és még rengeteg küzdelem, ami vég nélkülinek tűnt. Az egyetlen fénypont a harcok alatt az volt, amikor találkozott az apjával: a Telos fölötti hadműveleteket ő vezette s a csata után eltöltöttek néhány órát kettesben beszélgetve. Ezt a rend tiltotta, de Jainát soha nem kötötték annyira a szabályok, mint a társait. Aztán jött a hir: Revan legyőzettetett Bastilla és Malak által. Úgy tűnt, innentől jobb napok következnek. Jarodot és Jainát visszarendelték a Dantooine-ra, ahol békésen folytatódhatott a lány kiképzése. A háború megviselte: nem volt hozzászokva sem a folyamatos terheléshez, sem a háború gyötrelmeihez… de nem törte meg a lelkét, hiszen hitte: a jó oldalt szolgálja. Hónapok teltek el a bolygón békében s lassan helyre állt a béke a lány lelkében is. Aztán, ahogy az várható volt, ez a béke sem tartott örökké. Egy napon Vrook es Zhar állitott be Jaináék szállására és egy fontos feladatot biztak ránk: meg kellett keresnünk egy elveszett akciócsoportot. Néhány óra alatt összeszedelőzködtek és elindultak, de szinte még bele sem tudtak vágni a nyomozásba, már jött a hir: a Dantooine-i enklávé elpusztult és mindenki meghalt, aki ott tartózkodott. Hosszan beszélgettek a jövőről Jaroddal. Megvolt nekik az az áldott állapot, hogy mindenki halottnak hitte őket… és arra jutottak, hogy jobb ez igy. A rend feloszlani látszott s csak idő kérdése volt a Jedi-üldözés, igy nem csatlakoztak újra a rendhez nyilvánosan, hanem magányos farkasokként küzdöttek a Sith Birodalom ellen főleg szabotázsakciókkal, illetve névtelenül belefolyva különböző küzdelmekbe, ügyelve a megfelelő álcára és az anonimitásra.
Egyéb:
- Ezt a képet kérném avinak feltölteni.
- Jarod mester Játékos Karakter (lesz).
Látom jól ismeritek a Szerepjátékok világát!