Post by Keylara Lacer on Feb 18, 2009 21:33:05 GMT 1
Keylara Lacer
Nem: Nő
Faj: Ember
Kor: 22 éves
Kaszt: Sötét Jedi tanítvány
Jellem:
Határozott fellépésű, rideg, bátor, hidegvérű és bosszúszomjas. A lelke mélyén még maradt benne valami apró szikra abból, ami korábban jellemezte. Talán, egyszer ez felszabadul, de egyelőre a gyűlölet mélyen elzárja benne ezt az apró szikrát...
Kinézet:
Keylara sötétbarna, már már feketés hajú és kék szemű. Hosszú tincsei lágyan omlanak a vállaira.
Előtörténet
Érezted magad elhagyatva, megtörten, egy szánalmas rothadó föld felszínén? Éltél már rettegésben, arra várva, hogy mikor jön el az utolsó nap? Akkor nem tudhatod, hogy miért vagyok az, aki. Nem, te nem tudhatod. Egy olyan bolygón, ahol minden békés, zöld a fű, s kék az ég, az ott felnövő egyedek mit sem tudnak a galaxis fertőjéről…Talán már hallottál Rattatakról, amely távol a Galaxistól létezik, egy kemény, rideg környezetben, ahol minden pillanatért hálás lehetsz, s örülhetsz, ha normális felnőtt válik belőled. Nem könnyű háborúban, erőszakos társadalomban felnőni, örökös félelemben élni attól, hogy mikor válik minden egyenlővé a hamuval…Nos, ahhoz, hogy megismerd az életem, néhány oldallal előrébb kell lapoznunk...
Apám, Barthleby jedi volt Coruscanton. Egy napon megállított egy kereskedőhajót, kiderült, hogy a hajó tele van csempészáruval. A két csempészt, egy férfit és a húgát előzetesen fogva tartották. Azonban, kiderült, hogy a hajó tulajdonosa a férfi volt és az is, hogy a lány semmit sem tudott a csempészáruról, így csak a férfit szállították a börtönbolygóra, Lilianne Coruscanton maradt. Barthleby pártfogásába vette Lilianet, aki egy ideig, bátyja tárgyalásáig meghúzódhatott a jedik templomában. Ezen néhány hét alatt a két fiatal egymásba szeretett, s kialakult közöttük egy szorosabb kapcsolat. Erre Barthleby mestere rájött és azt mondta, hogy azonnal szakítson a lánnyal, mert csak bajt hozhat a fejére. Bart azonban úgy döntött, hogy megszökik a lánnyal. Elkötöttek egy járművet a dokkoktól és elmenekültek Coruscantról. Néhány napig utazhattak, amikor kalózok karmaiba kerültek. Rabszolgaként szállították őket tovább, de sikerült megszökniük egy kisebb járművel...Sajnos, nem jutottak messzire, egy ismeretlen bolygón landoltak, mivel megsérült a járművük. Később kiderült, hogy egy barbár bolygóra kerültek, a Rattatakra. A helyiek úgy , ahogy befogadták a két fiatalt. Nem kedvelték őket, de nem is zavarták el a párt...Ekkor derült ki az, hogy anyám, Lilianne terhes velem. Tudták jól, hogy nincs esélyük elhagyni a bolygót, így a legjobb környezetet akarták kialakítani nekem. Próbáltak beilleszkedni a társadalomba, nem nagy sikerrel...A rattatakon sok hadúr volt, rengeteget csatároztak egymással a területekért. Az egyik ilyen csatározás során a falu nagy részét lemészárolták. Köztük volt a családom is. Ekkor már négy éves lehettem...Túl pici ahhoz, hogy felfogjam, mi történik. Nekem szerencsém volt, nem találtak rám...
Napok teltek el, már nem is emlékszem arra, hogy pontosan hol és mikor, de „csoda” történt. Olyan dolog, amire sosem számítottam. Egy férfi talált rám, mellettem volt, meggyógyított, s végül mellettem maradt.Jedi lovag volt, s mellettem maradt, hogy padawanjává fogadjon, s belőlem is jedi lovagot képezzen. A hajójával visszavitt Dantooinera. Akkor úgy éreztem, hogy ismét van értelme az életemnek, nagyon megkedveltem őt, apám helyett apámként tekintettem rá. Évek teltek el, ahogy növekedtem, egyre több mindent tanultam meg, s egyre ügyesebb lettem...Aztán eljött az "ítélet napja". A bolygót támadás érte, mesterem - akire nevelőapámként tekintettem - felvette a harcot, én ott voltam mellette. A szemem előtt végeztek vele...Ezután sötétség lett úrrá körülöttem...Néhány nappal később tértem magamhoz egy összetákolt elsősegély nyújtó helyen. Rémes volt a tudat, hogy elveszítettem az utolsó embert is, akit szerettem. Sajnos, ekkor még nem voltam tökéletesen képzett Jedi, hiába volt tudásom, az érzelmeimet nem tudtam irányítani. Rettentő bosszúvágy kerekedett bennem, már nem érdekeltek a lakók, a bolygó, egyedül a bosszú éltetett. A mai napig a szemem előtt él annak a két sötét jedinek az arca, akik végeztek mesteremmel...A sötét korszak elkezdődött, de nem csak a galaxisban, hanem az én lelkemben is. Minden kedvesség , segítőkészség eltűnt , helyette ridegség költözött a szívembe. Mester nélkül maradtam, olyan erő birtokában, amit nem tudtam tökéletesen kezelni...A Dantooinet elhagytam, majd utazgattam, amikor ismét kalózok markába keveredtem. A hajót sötét jedik uralták, az egyik szórakozni akart, én kihívtam párbajra. Elfogadta, azt hitte, hogy könnyű játék lesz ez számára. Tévedett, mert legyőztem őt a párbajban. Ekkor felfigyelt rám egy sötét jedi, aki szintén a hajón tartózkodott és azt mondta, hogy segít nekem fejleszteni a képességeimet, ha cserébe én segítek neki a jedik elleni harcban....Azóta az ő tanítványa vagyok, de nem sokáig. Belefáradtam abba, hogy másokat kövessek...Szabadságra vágyom és a saját fejem után akarok menni...Persze, ez addig nem valósulhat meg, amíg ki nem tanulom a sötét oldal minden trükkjét...
Ebből kell választanod egyet.