Post by Mordum Fraen on Feb 12, 2009 19:20:29 GMT 1
Név: Mordum Fraen
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 20
Kaszt: Sith tanítvány, kezdő stratégosz
Fegyverek: 2 db fénykard (vörös pengéjű)
Egyéb felszerelés: Sötét Jedi köpeny, két db övtáska (4 napra elég koncertrált élelem, kommunikátor)
Beszélt nyelvek: Galaktikus közös
Jellem: Elegancia, tudás, birtokvágy - ezen szavakkal jellemezhetnénk legjobban Mordum Fraen-t. Nem követi nemi élvezet egy-egy áldozat levágását, nem a fájdalomra esküdt fel, mikor belépett a Sith rendbe - épp ellenkezőleg. Az ifjú - stratéga lévén - minden döntését alaposan átgondolja és ha teheti, igyekszik a legalaposabb módon elvégezni feladatát.
Előtörténet:
FELHASZNÁLÓNÉV: Mordum Fraen
JELSZÓ: ******
Felhasználónév elfogadva...
Jelszó elfogadva...
A Malachor V-i Trayus Akadémia jelszóval védett naplóbejegyzéseinek megtekintése: Mortum Fraen...
Holokapcsolat...
"Gyűlölöm a fényt. Az Akadémia minden szegletét neonlámpák világítják meg, aminek nagyon örülök, hiszen a bőröm nem bírná ki a neopasszív fényviszonyokat, a mesterséges kreatum csodáit ellenben nagyra értékelem. A 13. naplófájlban rátérek a Malachor V-n töltött évek eseményeire, viszontagságaira.
Mióta az eszemet tudom, ezen a bolygón élek, s azt a neveltetést kaptam akadémiánk mestereitől, hogy csakis ezt a létesítményt, a Trayus Akadémiát tekinthetem otthonomnak. A kódex leírja, hogy meg kell vetnem minden gyerekkori emlékemet, minden fájdalmat, ami a taníttatásom előtt ért, mert csak így nyerhetem el a jövőt. Minő szerencse, hogy fiatal éveimről csak néhány halovány emlékem maradt, s azok is csak az Akadémiára jutásomtól kezdődnek. Olvastam a kódolt archívumokat, ahol mindent leírtak a szüleimről. Rabszolga kereskedők voltak és annyira gyűlöltek mindent, ami törődést igényelt, hogy saját fiúkat is sorsára hagyták Tatooine sivatagában. A forrásokból kikövetkeztethető, hogy a Sith-nek, akit talán a sötét oldal kifürkészhetetlen ösvényei vezettek oda, kiforrott vágyai között szerepelt egy szolga, később pedig egy tanítvány felnevelése, tanítása is. Szerencsére nem volt szükségem állandó mesterre...
Erőérzékeny voltam, tanítható, fogékony a minden átható erő irányítására, a végtelen haragra, ez már Tatooine-on kiderült, a 3 éves koromban történő vérelemzést követően.
Megérkezvén az Akadémiára, rövid időn belül meg is kezdődött a fáradtságos, gyűlölettől meggyötört fiatalok között történő Sith képzés. A kezdetekkor derült ki, hogy ki a domináns a klánban, ki az, aki egyáltalán túlélheti a próbákat. Az egyetlen út, amit járhattam, ez az út volt - ezzel a tudattal nőttem fel. Így tudtam hidegvérrel végezni azokkal, akik nem érdemelték meg az életet, s kudarcot vallottak a harcban. A gyengének nem jár kegyelem, ilyen egyszerű az egész. Nem volt szükségem mesterre, magam ura voltam. 17 év alatt elsajátítottam az erő sötét metódusait, tanultam az érzelmeket megtagadó Jedikről, az erőérzékenyekről, a galaxis rejtélyeiről, s 16 éves koromban elkészíthettem első fénykardomat. A kezdeti forma, a Shii-Cho előnyeit és hátrányait kitanulva, második formának az akrobatikus Ataru formát választottam. Három év kellett hozzá, hogy a lefektetett alapokból kész mozdulatok szülessenek. Minden tudásom megvolt ahhoz, hogy az első küldetésemet végrehajtsam. Darth Traya Sith mester utasítása egyszerű volt. Tatooine-ra vezetett utam, ahol másfél hetet töltöttem el, míg megtaláltam a "célpontokat". Jawákat kellett megkínoznom az információ kicsikarására, hegyi támadókon, bizonyos buckalakókat kellett lemészárolnom ahhoz, hogy megtaláljam az apró kis sivatagi víztározót, ahol a házaspár élt. A kezdetektől fogva tudtam, hogy szüleimmel kell végeznem, Traya nem titkolta el az igazságot, erre a napra vártam hosszú idő óta.
Megközelítettem a házat, s rögtön az első ajtón belépve megpillantattam a halálra rémült, ráncos, már-már törpeként beszámítható vénembert, akire egykor talán apaként tekintettem. Sötét öltözetem és halkan elmormolt szavaim hallatán próbált elmenekülni, de én minden bosszúvágyamat egy fénykardcsapásba sűrítve elmetszettem a fejét testétől. Második áldozatomat az erő jótékony teatrikájával kínoztam halálra. Ez volt a sötét oldal beteljesülése bennem... Én vagyok Mordum Fraen, én maga vagyok a harag és az egyetlen vágyam a mocskos köztársaság lerombolása..."
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 20
Kaszt: Sith tanítvány, kezdő stratégosz
Fegyverek: 2 db fénykard (vörös pengéjű)
Egyéb felszerelés: Sötét Jedi köpeny, két db övtáska (4 napra elég koncertrált élelem, kommunikátor)
Beszélt nyelvek: Galaktikus közös
Jellem: Elegancia, tudás, birtokvágy - ezen szavakkal jellemezhetnénk legjobban Mordum Fraen-t. Nem követi nemi élvezet egy-egy áldozat levágását, nem a fájdalomra esküdt fel, mikor belépett a Sith rendbe - épp ellenkezőleg. Az ifjú - stratéga lévén - minden döntését alaposan átgondolja és ha teheti, igyekszik a legalaposabb módon elvégezni feladatát.
Előtörténet:
FELHASZNÁLÓNÉV: Mordum Fraen
JELSZÓ: ******
Felhasználónév elfogadva...
Jelszó elfogadva...
A Malachor V-i Trayus Akadémia jelszóval védett naplóbejegyzéseinek megtekintése: Mortum Fraen...
Holokapcsolat...
"Gyűlölöm a fényt. Az Akadémia minden szegletét neonlámpák világítják meg, aminek nagyon örülök, hiszen a bőröm nem bírná ki a neopasszív fényviszonyokat, a mesterséges kreatum csodáit ellenben nagyra értékelem. A 13. naplófájlban rátérek a Malachor V-n töltött évek eseményeire, viszontagságaira.
Mióta az eszemet tudom, ezen a bolygón élek, s azt a neveltetést kaptam akadémiánk mestereitől, hogy csakis ezt a létesítményt, a Trayus Akadémiát tekinthetem otthonomnak. A kódex leírja, hogy meg kell vetnem minden gyerekkori emlékemet, minden fájdalmat, ami a taníttatásom előtt ért, mert csak így nyerhetem el a jövőt. Minő szerencse, hogy fiatal éveimről csak néhány halovány emlékem maradt, s azok is csak az Akadémiára jutásomtól kezdődnek. Olvastam a kódolt archívumokat, ahol mindent leírtak a szüleimről. Rabszolga kereskedők voltak és annyira gyűlöltek mindent, ami törődést igényelt, hogy saját fiúkat is sorsára hagyták Tatooine sivatagában. A forrásokból kikövetkeztethető, hogy a Sith-nek, akit talán a sötét oldal kifürkészhetetlen ösvényei vezettek oda, kiforrott vágyai között szerepelt egy szolga, később pedig egy tanítvány felnevelése, tanítása is. Szerencsére nem volt szükségem állandó mesterre...
Erőérzékeny voltam, tanítható, fogékony a minden átható erő irányítására, a végtelen haragra, ez már Tatooine-on kiderült, a 3 éves koromban történő vérelemzést követően.
Megérkezvén az Akadémiára, rövid időn belül meg is kezdődött a fáradtságos, gyűlölettől meggyötört fiatalok között történő Sith képzés. A kezdetekkor derült ki, hogy ki a domináns a klánban, ki az, aki egyáltalán túlélheti a próbákat. Az egyetlen út, amit járhattam, ez az út volt - ezzel a tudattal nőttem fel. Így tudtam hidegvérrel végezni azokkal, akik nem érdemelték meg az életet, s kudarcot vallottak a harcban. A gyengének nem jár kegyelem, ilyen egyszerű az egész. Nem volt szükségem mesterre, magam ura voltam. 17 év alatt elsajátítottam az erő sötét metódusait, tanultam az érzelmeket megtagadó Jedikről, az erőérzékenyekről, a galaxis rejtélyeiről, s 16 éves koromban elkészíthettem első fénykardomat. A kezdeti forma, a Shii-Cho előnyeit és hátrányait kitanulva, második formának az akrobatikus Ataru formát választottam. Három év kellett hozzá, hogy a lefektetett alapokból kész mozdulatok szülessenek. Minden tudásom megvolt ahhoz, hogy az első küldetésemet végrehajtsam. Darth Traya Sith mester utasítása egyszerű volt. Tatooine-ra vezetett utam, ahol másfél hetet töltöttem el, míg megtaláltam a "célpontokat". Jawákat kellett megkínoznom az információ kicsikarására, hegyi támadókon, bizonyos buckalakókat kellett lemészárolnom ahhoz, hogy megtaláljam az apró kis sivatagi víztározót, ahol a házaspár élt. A kezdetektől fogva tudtam, hogy szüleimmel kell végeznem, Traya nem titkolta el az igazságot, erre a napra vártam hosszú idő óta.
Megközelítettem a házat, s rögtön az első ajtón belépve megpillantattam a halálra rémült, ráncos, már-már törpeként beszámítható vénembert, akire egykor talán apaként tekintettem. Sötét öltözetem és halkan elmormolt szavaim hallatán próbált elmenekülni, de én minden bosszúvágyamat egy fénykardcsapásba sűrítve elmetszettem a fejét testétől. Második áldozatomat az erő jótékony teatrikájával kínoztam halálra. Ez volt a sötét oldal beteljesülése bennem... Én vagyok Mordum Fraen, én maga vagyok a harag és az egyetlen vágyam a mocskos köztársaság lerombolása..."
