Post by Renar Fett on Jan 10, 2009 14:53:47 GMT 1
Renar Fett
Nem: Férfi
Faj: Mandalori
Kor: 19 éves
Kaszt: Sötét Jedi tanítvány
Jellem:
Fajából eredendően igen mogorva típus, nem kedveli a hozamosabb ideig tartó társaságot. Ebből kifolyólag gyakran válaszol, vagy kérdez csupán néhány szóval, nem igazán társaság centrikus illető. Afféle előbb üt, aztán kérdez magatartásfajtát folytat, gyakran agresszív és sokszor cselekszik kiszámíthatatlanul (az egyik percben még semmi baja, majd hirtelen megváltozik). Emlékei nincsenek, amnéziában szenved, ami ezt az agresszív életvitelt tovább rontja.
Kinézet:
Fekete jedi uniformist hord, fekete csizmával és fekete kesztyűvel. A derékszíja is fekete, melyen piros pengéjű fénykard lóg, valamint az általános felszerelések: komlink, tenyéri méretű holo- projector, légzőmaszk. Azonban ezeket a tárgyakat egy hosszú, földig érő fekete köpeny rejti el, melynek csuklyáját Renar mindig a fejére húz (kivéve harc esetén).
19 évvel ezelőtt, egy messzi- messzi Galaxisban...
Ekkor születtem én, a Mandalore nevű golyóbison, mely a mandaloriak legnépesebb és legfőbb planétája volt. Több klán közül a sors úgy akarta, hogy én a Fett klán tagjai közé szülessek. A szüleim nagyon örültek, hogy végre ők is gyereket nevelhetnek, hisz a hagyományokhoz híven 3 éves korig csak anyám, onnantól pedig apám tanításai alá kerültem volna, mint a többi gyerek. Én azonban nem olyan voltam, mint a többi velem egykorú. Reflexem és a reakció időm jóval a többieké fölött volt, apám fogalmazott úgy: "...olyan néha, mintha látnád a jövőt, a következő lépést...". Azonban a mandaloriak között nem szerették a különcöket, féltek tőlük, úgy tartották, hogy én nem vagyok alkalmas harci képzésre, nem tudnám hűen szolgálni a népünket.
S bár ez hiába nem így volt, nem tudtunk mit tenni: kitagadtak engem a saját fajtám közül. Egyedül anyám volt az, ki nem akart magamra hagyni, hisz ekkor még alig voltam három éves, ezért velem jött. A távozás előtti órákban titokban ellopta apám hajóját, s azzal indultunk útnak az ismeretlenbe. Még sosem jártunk sehol ezen a bolygón kívül, anyám nem sok bolygót ismert, egyet viszont igen, ahol nyugodtan és békében élhetünk: Dantooine. Úgy volt tervbe véve, hogy ott letelepszünk, s mezőgazdasággal foglalkozunk, szépen csendben eléldegélünk.
Miden a terv szerint alakult, egy kis tanyát vételeztünk magunknak, s ott gabonákat termeltünk, bár én még nem sokat tudtam segíteni anyámnak. Viszont hamar megtudtuk, hogy a bolygón Jedi Lovagokat nevelnek, de nem igazán kerestük a társaságukat, sőt, inkább távol tartottuk magunkat azoktól a szerzetektől.
Egészen addig, míg egy nap anyámmal a pusztát jártuk, kézen fogva sétáltunk (ekkor 4 éves voltam). Azonban veszélyes területekre tévedtünk, mert nem találtuk a hazafelé vezető utat, eltévedtünk. Krath vérebekkel találtuk szembe magunkat, s menekülőre fogtuk a dolgot. Azonban a kutyák gyorsabbak voltak, mint mi, s felém ugrottak, de anyám közbelépett, s rám vetette magát, hogy őt marcangolják és ne engem. Néhány pillanat alatt éreztem, hogy anyám élettelen teste alatt fekszek, s sírásba kezdtem. Nem láttam semmit, de különös hangra figyeltem fel, afféle zümmögő hangra. Néhány pillanat múlva már nem hallottam a krath-ok morgását, s éreztem, hogy valaki kihúz anyám teste alól. Egy Jedi volt, egy középkorú, a 30-as éveiben járhatott már.
Mivel egyedül maradtam, ezért a Jedi Enklávéra vittek, hol kivizsgáltak, hogy nem esett-e bajom, ám a vérvételnél különös dologra derült fény. Erőérzékeny voltam, s ez miatt tagadtak ki engem a Fett klánból. Más voltam, mint a többiek, de ennek köszönhetően új családot találtam magamnak, itt a Jedik között. Mivel még épp belefértem a korhatárba, ezért tanítani kezdtek engem az Erő használatára. Csoportokra voltunk bontva, és egy Vandar nevű furcsa Jedi Mester tanított minket. Új szénben kezdtem látni a világot, sok érdekes dologról szereztem tudomást, valamint hasznos képességeket tanultam, melyeket az Erő által vihettem véghez. A Jedik egy furcsa kardot is használtak, melyet fénykardnak neveztek. Kezdetben csupán gyakorló fénykardokat kaptunk, s azzal gyakoroltuk a shii-cho nevezető vívási formát. Leginkább ez kötött le engem, s a csoportban ebben a műfajban a jobbak között voltam.
Mikor 13 éves lettem egy Jedi mester elvállalta a további tanításomat, de itt már csak engem tanított, nem voltunk csoportban. Berrin mester volt az, egy tapasztalt mester, ki már több lovagot is tanított. A csoportban nem igazán kötöttem senkivel sem szorosabb kapcsolatot, de a mesterrel hamar közös nevezőre jutottunk, kapcsolatunk szinte már apa és fia szinten volt. A tudásom alapjait fejlesztette tovább, s egy idő után, mikor már megfelelő szinten voltam, küldetésekre is elvitt magával. Eleinte csak a Dantooine-on segítettem az embereknek, kisebb feladatokat kaptam, de hamarosan más bolygókra is elutaztunk. Eközben folyamatosan, aprólékos készítettem a fénykardomat is, mely végeredményképpen egy kék pengéjű, krómozott markolatot adott.
Az egyik küldetés során a Onderon holdjára, a Dxun-ra utaztunk, mely egy erdős, mocsaras felszínű kisbolygó volt. A feladatunk az volt, hogy szerezzünk meg egy Sith holocron-t, hogy abból a Tanács esetleg fontos információkat tudjon meg. Elutaztunk hát ide, s kutatásokba kezdtünk, azonban ellenállásba ütköztünk. Mandaloriak voltak a bolygón, s lesből támadtak ránk. A sajátjaim voltak, egy fajból származtunk, de nem tudtam velük tárgyalni, tüzet nyitottak ránk, s én súlyos sérüléseket szereztem, s elvesztettem az eszméletemet.
Egy kis házban tértem magamhoz, azonban nem emlékeztem semmire. Nem csak arra, ami néhány órája vagy napja történt, az egész életem emlékei, minden kitörlődött a fejemből. Egy ismeretlen férfi volt mellettem, nem tudtam, hogy ki az. Az állapotom, és a nevem felől érdeklődött, de nem tudtam neki semmit sem mondani. (A képességeim, az Erőhasználat, minden megmaradt, csupán az emlékek törlődtek ki). Igaz a férfi barátságos volt, és ápolni akart, de elkövetett egy nagy hibát, nem akart elengedni engem ilyen állapotban. Én azonban nem maradhattam, nem tudom milyen késztetésből, de el akartam menni innen. A férfi viszont akadékoskodott, s az utamba állt. Hirtelen elvesztettem a fejemet, nem tudtam mit cselekszem és a fénykardomhoz nyúltam, s egy csapással levágtam a fejét. Holtan rogyott össze előttem a teste, de én csak meglepetten álltam az eset előtt. Valami azt súgta, hogy ezt nem kellett volna tennem, s ez megijesztett. Felforgattam a lakást, s minden kreditet és hasznosnak tűnő tárgyat magamhoz vettem. Kiléptem az ajtón, s a ház mögött egy kisebb szállítóhajó ékeskedett (G-típusú könnyű hajó). Felszálltam a fedélzetére, s elhagytam a holdat, de nem mentem túl messze, a mellette lévő Onderon-on szálltam le, s csak úgy céltalanul járni kezdtem bazársort. Az egyiknél egy nő szólított meg, s behívott a hátsó raktárba, valamit mutatni akart nekem. Jedinek szólított engem, bár én azt sem tudtam, hogy mi az. Egy piros kristályt akart nekem eladni, azt mondta, hogy a fénykardokhoz való, s az övemre mutatott, ahol a fegyverem volt, mivel véget vetettem a férfi életének. Drágán akarta eladni, nagyon drágán, így én erőszakkal vettem azt el tőle. A nő eszméletét vesztette, én pedig jobbnak láttam távozni, nem csak innen, hanem az egész bolygóról, így a lopott hajómmal az űrben kötöttem ki, s fénysebességre kapcsoltam. Nem tudtam hol fogok megállni, de jó sokáig tartott az út, olyannyira, hogy addig reflexből, kicseréltem a fénykardkristályt. Nem tudatosan csináltam, csak úgy jött magától, mintha már régóta ezt csinálnám.
Nem: Férfi
Faj: Mandalori
Kor: 19 éves
Kaszt: Sötét Jedi tanítvány
Jellem:
Fajából eredendően igen mogorva típus, nem kedveli a hozamosabb ideig tartó társaságot. Ebből kifolyólag gyakran válaszol, vagy kérdez csupán néhány szóval, nem igazán társaság centrikus illető. Afféle előbb üt, aztán kérdez magatartásfajtát folytat, gyakran agresszív és sokszor cselekszik kiszámíthatatlanul (az egyik percben még semmi baja, majd hirtelen megváltozik). Emlékei nincsenek, amnéziában szenved, ami ezt az agresszív életvitelt tovább rontja.
Kinézet:
Fekete jedi uniformist hord, fekete csizmával és fekete kesztyűvel. A derékszíja is fekete, melyen piros pengéjű fénykard lóg, valamint az általános felszerelések: komlink, tenyéri méretű holo- projector, légzőmaszk. Azonban ezeket a tárgyakat egy hosszú, földig érő fekete köpeny rejti el, melynek csuklyáját Renar mindig a fejére húz (kivéve harc esetén).
Előtörténet
19 évvel ezelőtt, egy messzi- messzi Galaxisban...
Ekkor születtem én, a Mandalore nevű golyóbison, mely a mandaloriak legnépesebb és legfőbb planétája volt. Több klán közül a sors úgy akarta, hogy én a Fett klán tagjai közé szülessek. A szüleim nagyon örültek, hogy végre ők is gyereket nevelhetnek, hisz a hagyományokhoz híven 3 éves korig csak anyám, onnantól pedig apám tanításai alá kerültem volna, mint a többi gyerek. Én azonban nem olyan voltam, mint a többi velem egykorú. Reflexem és a reakció időm jóval a többieké fölött volt, apám fogalmazott úgy: "...olyan néha, mintha látnád a jövőt, a következő lépést...". Azonban a mandaloriak között nem szerették a különcöket, féltek tőlük, úgy tartották, hogy én nem vagyok alkalmas harci képzésre, nem tudnám hűen szolgálni a népünket.
S bár ez hiába nem így volt, nem tudtunk mit tenni: kitagadtak engem a saját fajtám közül. Egyedül anyám volt az, ki nem akart magamra hagyni, hisz ekkor még alig voltam három éves, ezért velem jött. A távozás előtti órákban titokban ellopta apám hajóját, s azzal indultunk útnak az ismeretlenbe. Még sosem jártunk sehol ezen a bolygón kívül, anyám nem sok bolygót ismert, egyet viszont igen, ahol nyugodtan és békében élhetünk: Dantooine. Úgy volt tervbe véve, hogy ott letelepszünk, s mezőgazdasággal foglalkozunk, szépen csendben eléldegélünk.
Miden a terv szerint alakult, egy kis tanyát vételeztünk magunknak, s ott gabonákat termeltünk, bár én még nem sokat tudtam segíteni anyámnak. Viszont hamar megtudtuk, hogy a bolygón Jedi Lovagokat nevelnek, de nem igazán kerestük a társaságukat, sőt, inkább távol tartottuk magunkat azoktól a szerzetektől.
Egészen addig, míg egy nap anyámmal a pusztát jártuk, kézen fogva sétáltunk (ekkor 4 éves voltam). Azonban veszélyes területekre tévedtünk, mert nem találtuk a hazafelé vezető utat, eltévedtünk. Krath vérebekkel találtuk szembe magunkat, s menekülőre fogtuk a dolgot. Azonban a kutyák gyorsabbak voltak, mint mi, s felém ugrottak, de anyám közbelépett, s rám vetette magát, hogy őt marcangolják és ne engem. Néhány pillanat alatt éreztem, hogy anyám élettelen teste alatt fekszek, s sírásba kezdtem. Nem láttam semmit, de különös hangra figyeltem fel, afféle zümmögő hangra. Néhány pillanat múlva már nem hallottam a krath-ok morgását, s éreztem, hogy valaki kihúz anyám teste alól. Egy Jedi volt, egy középkorú, a 30-as éveiben járhatott már.
Mivel egyedül maradtam, ezért a Jedi Enklávéra vittek, hol kivizsgáltak, hogy nem esett-e bajom, ám a vérvételnél különös dologra derült fény. Erőérzékeny voltam, s ez miatt tagadtak ki engem a Fett klánból. Más voltam, mint a többiek, de ennek köszönhetően új családot találtam magamnak, itt a Jedik között. Mivel még épp belefértem a korhatárba, ezért tanítani kezdtek engem az Erő használatára. Csoportokra voltunk bontva, és egy Vandar nevű furcsa Jedi Mester tanított minket. Új szénben kezdtem látni a világot, sok érdekes dologról szereztem tudomást, valamint hasznos képességeket tanultam, melyeket az Erő által vihettem véghez. A Jedik egy furcsa kardot is használtak, melyet fénykardnak neveztek. Kezdetben csupán gyakorló fénykardokat kaptunk, s azzal gyakoroltuk a shii-cho nevezető vívási formát. Leginkább ez kötött le engem, s a csoportban ebben a műfajban a jobbak között voltam.
Mikor 13 éves lettem egy Jedi mester elvállalta a további tanításomat, de itt már csak engem tanított, nem voltunk csoportban. Berrin mester volt az, egy tapasztalt mester, ki már több lovagot is tanított. A csoportban nem igazán kötöttem senkivel sem szorosabb kapcsolatot, de a mesterrel hamar közös nevezőre jutottunk, kapcsolatunk szinte már apa és fia szinten volt. A tudásom alapjait fejlesztette tovább, s egy idő után, mikor már megfelelő szinten voltam, küldetésekre is elvitt magával. Eleinte csak a Dantooine-on segítettem az embereknek, kisebb feladatokat kaptam, de hamarosan más bolygókra is elutaztunk. Eközben folyamatosan, aprólékos készítettem a fénykardomat is, mely végeredményképpen egy kék pengéjű, krómozott markolatot adott.
Az egyik küldetés során a Onderon holdjára, a Dxun-ra utaztunk, mely egy erdős, mocsaras felszínű kisbolygó volt. A feladatunk az volt, hogy szerezzünk meg egy Sith holocron-t, hogy abból a Tanács esetleg fontos információkat tudjon meg. Elutaztunk hát ide, s kutatásokba kezdtünk, azonban ellenállásba ütköztünk. Mandaloriak voltak a bolygón, s lesből támadtak ránk. A sajátjaim voltak, egy fajból származtunk, de nem tudtam velük tárgyalni, tüzet nyitottak ránk, s én súlyos sérüléseket szereztem, s elvesztettem az eszméletemet.
Egy kis házban tértem magamhoz, azonban nem emlékeztem semmire. Nem csak arra, ami néhány órája vagy napja történt, az egész életem emlékei, minden kitörlődött a fejemből. Egy ismeretlen férfi volt mellettem, nem tudtam, hogy ki az. Az állapotom, és a nevem felől érdeklődött, de nem tudtam neki semmit sem mondani. (A képességeim, az Erőhasználat, minden megmaradt, csupán az emlékek törlődtek ki). Igaz a férfi barátságos volt, és ápolni akart, de elkövetett egy nagy hibát, nem akart elengedni engem ilyen állapotban. Én azonban nem maradhattam, nem tudom milyen késztetésből, de el akartam menni innen. A férfi viszont akadékoskodott, s az utamba állt. Hirtelen elvesztettem a fejemet, nem tudtam mit cselekszem és a fénykardomhoz nyúltam, s egy csapással levágtam a fejét. Holtan rogyott össze előttem a teste, de én csak meglepetten álltam az eset előtt. Valami azt súgta, hogy ezt nem kellett volna tennem, s ez megijesztett. Felforgattam a lakást, s minden kreditet és hasznosnak tűnő tárgyat magamhoz vettem. Kiléptem az ajtón, s a ház mögött egy kisebb szállítóhajó ékeskedett (G-típusú könnyű hajó). Felszálltam a fedélzetére, s elhagytam a holdat, de nem mentem túl messze, a mellette lévő Onderon-on szálltam le, s csak úgy céltalanul járni kezdtem bazársort. Az egyiknél egy nő szólított meg, s behívott a hátsó raktárba, valamit mutatni akart nekem. Jedinek szólított engem, bár én azt sem tudtam, hogy mi az. Egy piros kristályt akart nekem eladni, azt mondta, hogy a fénykardokhoz való, s az övemre mutatott, ahol a fegyverem volt, mivel véget vetettem a férfi életének. Drágán akarta eladni, nagyon drágán, így én erőszakkal vettem azt el tőle. A nő eszméletét vesztette, én pedig jobbnak láttam távozni, nem csak innen, hanem az egész bolygóról, így a lopott hajómmal az űrben kötöttem ki, s fénysebességre kapcsoltam. Nem tudtam hol fogok megállni, de jó sokáig tartott az út, olyannyira, hogy addig reflexből, kicseréltem a fénykardkristályt. Nem tudatosan csináltam, csak úgy jött magától, mintha már régóta ezt csinálnám.
Jó játékot, kezdő pénzösszeg: 2.500 kredit! Kérlek majd írj Adatlapot!