Post by Con Connor on Jan 6, 2009 17:33:49 GMT 1
Név: Con Connor
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 20
Születési hely: Alderaan
Kaszt: Jedi Tanítvány/ Padawan
Felszerelés: Komlink, Fénykard (Mélyzöld színű, alap, Luxum főkristály)
Vívóformák: Shii-Cho, Ataru (ha engedélyt kapok rá)
Jellem: Hűséges a jó oldalhoz. Esett már csábításba, de hű szeretne maradni az elveihez. Bizalmatlan az emberekkel. Magányos farkasként néz önmagára. Harcokban kitartó.
Előtörténet: Connor története az Alderaan bolygyón keződik. Születése után apja elhagyta őket. Az anyuka a kis Connort azzal bíztatatja, hogy apukája másik bolygón dolgozik, és amint tud hazafog jönni. Elkezdődnek azok az évek, melynek során nyomorgásban élnek mindketten. Sok szenvedésen megy keresztül az anyuka, aki még elég fiatal ezekhez a körülményekhez. Egyszerre szeretne dolgozni, és kisfia mellett is ott lenni. Már-már beleroskad a sok munkában, mikor valaki kihúzza őket a csávából. Egy régi barátja, aki dúsgazdag, meghívta őket Coruscantra. Az anyuka vakon bízott a férfiban, ezért amint tudott felszálltak egy hajóra, ami elvitte őket a Coruscantra. Egyetlenegy probléma volt. Jegyük nem volt, hisz nem volt kreditük rá. Óvatos léptekkel ment fel a hajóra. Elbújt Connorral, aki ekkor még csak két éves volt. Megérkeztek.
Szerencséjükre sikerrel kitudtak szállni a hajóból, úgyhogy nem vették őket észre. Előszőr lassú léptekkel ment az utcán a nő. Félt, hogy felfigyelnek rá, ám kis idő múlva már könnyedre szedte lábait. Soha nem volt még Crouscanton. Egy óra nézelődés, kérdezgetőzés után végre rátalált barátjára. A lakosztályában volt, ami már majdnem a városon kívűlre esett. Odainvitálta Connorékat is. Az ő melletti szobájába. A férfi legfeljebb 2-3 évvel lehetett idősebb, mint az asszony. Melegen fogadta a jövevényeket, és körbevezette őket.
Ez volt az első harmonikus időszakuk, de nem tartott sokáig. Egyik este, amikor már mindneki aludt, a semmiből egy csapat bandita tört be. Mindent amit tudtak porrá zúztak. Az őröket vagy leütötték, vagy megőlték, senkisem tudta mi történik. Egyetlenegy szerencséjük volt, mégpedig az, hogy egy Jedi feltartotta a banditákat, amíg a többiek elmenekültek. Senkisem tudta, hogy ki volt az a Jedi, csak Connor anyukája, ugyanis a titokzatos barát volt az. Ezüstös színű fénykardjával védelmezte a fiút, ám egy lövés majdhogynem eltalálta. Connor anyja a lövés elé vetette magát. A Jedi elzavarta a banditákat, némelyiket megis őlte. A kisfiú már lassan négyéves lehetett. Egyetlenegy esélye lehetett. A Jedi Enklávé. Thane, a jedi elvitte az Enklávéra, és beszélt a tanáccsal a sorsáról. A Tanács elfogadta Thane ötletét, miszerint faragjanak belőle Jedit.
A Jedi Tanács örömmel fogadta az első napon a gyerekeket. Sokat regéltek az Erő sötét oldaláról, arról, hogy mit jelent a felelősség társunk iránt, és elmondták a legfőbb szabályokat is. Connor nagyon erős jedi szeretett volna lenni, ezért mindig odafigyelt a mesterek szavára. Néha-néha együtt sétált Thaneval, és megbeszélték az órák anyagait. Thane pedig mesélt azokról az évekről, amikor még ő volt Tanonc.
Aztán Connor elérte a Padawan címet tizenkét éves korában. Már nagyon várta ezt a rangot. A vizsga kérdéseit nagyjából tudta. Nem volt sok hiba,és szerencséjére átment, nagyon örült neki. Ekkor Thanet jelölték ki mesterének, akiért máig odavolt. Mély tisztelettel nézett a Tanácsra, és Thanera. Majd megint jöhettek a gyakorlások, az Erővel, és a fénykarddal. Aztán egyik nap a tanács úgy döntött, hogy Connor már elég idős ahhoz, hogy elkészítse fénykardját. Vandar mester kikérdezte a fiút, hogy mit tenne bizonyos helyzetekben. Miután Connor válaszolt valamennyire Vandar megbeszélte ezt Thaneval.
-Szerintem kitűnő Konzul válna belőle!
Szólt mély hangján a mester.
-A válaszai egy konzulhoz méltóak!
Thane bólintott, majd elment. Tíz perc múlva visszajött a fiúhoz. Hátra tett kézzel kérdezte.
-Melyik kezemet választanád?
A fiú sokáig, nagyon sokáig töprengett, mire kiválasztotta a jobb oldali karját Thanenak, aki elővett egy Luxum kristályt. Connor sokáig nézte a kristályt, majd elkezdte megmunkálni. Aztán elkészítette a markolatot is. Belehelyezte a kristályt, majd bekapcsolta, erre az mélyzöld színt bocsájtott ki magából. Némán nézett végig a fénykardon. Thane csak mosolygott.
-Ténylek Jedi Konzul! A másik kezemben nem volt semmi.
Magyarázta el a mesternek.
-Hmm... Elmélkedett rajta Vandar Mester.
Ezek után egyik nap Thane, és a fiú sétáltak a városon kívül, mikor egy olyan helyre kerültek, ahol erősen érezhető vált a sötétség, a gyűlölet, és a megvetés. Egy barlangból áradott ki. Thane éppen nem figyelt Conorra, mire az elindult a barlang felé. Lassú léptekkel ballagott végig a füves pusztát. A barlang bejáratánál járt már a fiú. Furcsa zümmögő hangot hallott. Valamiféle rovar lehetett, ő sem tudta. Thane is megérezte az erő sötét oldalát, de ő erősebb volt, és ellent tudott állni csábításának, sőt mikor meglátta a fiút másodpercek röpke töredékei alatt ott termet. Vészjóslóan kapcsolta be ezüstös fénykardját. A fiú előtt termett, és elhessegette onnan.
-Menjünk innen Connor!
Szólt a gyereknek majd gyors léptekkel a fiú felé haladt. Eközben egy nagyobb rovar féle repült ki a barlangból. Csápjaival Thanet támadta, aki egy vágással kettéhasította az ízeltlábút. Ezek után megfogadta Connor, és Thane, hogy soha többet nem jönnek erre a környékre. Emellett Thane szólt a tanácsnak is, hogy küldjenek majd egy-két Jedit ide átfésülni a barlangot. Connor sosem felejtette el ezt az emlékét. Hazamentek kipihenni a napjukat.
Szerencséjükre sikerrel kitudtak szállni a hajóból, úgyhogy nem vették őket észre. Előszőr lassú léptekkel ment az utcán a nő. Félt, hogy felfigyelnek rá, ám kis idő múlva már könnyedre szedte lábait. Soha nem volt még Crouscanton. Egy óra nézelődés, kérdezgetőzés után végre rátalált barátjára. A lakosztályában volt, ami már majdnem a városon kívűlre esett. Odainvitálta Connorékat is. Az ő melletti szobájába. A férfi legfeljebb 2-3 évvel lehetett idősebb, mint az asszony. Melegen fogadta a jövevényeket, és körbevezette őket.
Ez volt az első harmonikus időszakuk, de nem tartott sokáig. Egyik este, amikor már mindneki aludt, a semmiből egy csapat bandita tört be. Mindent amit tudtak porrá zúztak. Az őröket vagy leütötték, vagy megőlték, senkisem tudta mi történik. Egyetlenegy szerencséjük volt, mégpedig az, hogy egy Jedi feltartotta a banditákat, amíg a többiek elmenekültek. Senkisem tudta, hogy ki volt az a Jedi, csak Connor anyukája, ugyanis a titokzatos barát volt az. Ezüstös színű fénykardjával védelmezte a fiút, ám egy lövés majdhogynem eltalálta. Connor anyja a lövés elé vetette magát. A Jedi elzavarta a banditákat, némelyiket megis őlte. A kisfiú már lassan négyéves lehetett. Egyetlenegy esélye lehetett. A Jedi Enklávé. Thane, a jedi elvitte az Enklávéra, és beszélt a tanáccsal a sorsáról. A Tanács elfogadta Thane ötletét, miszerint faragjanak belőle Jedit.
A Jedi Tanács örömmel fogadta az első napon a gyerekeket. Sokat regéltek az Erő sötét oldaláról, arról, hogy mit jelent a felelősség társunk iránt, és elmondták a legfőbb szabályokat is. Connor nagyon erős jedi szeretett volna lenni, ezért mindig odafigyelt a mesterek szavára. Néha-néha együtt sétált Thaneval, és megbeszélték az órák anyagait. Thane pedig mesélt azokról az évekről, amikor még ő volt Tanonc.
Aztán Connor elérte a Padawan címet tizenkét éves korában. Már nagyon várta ezt a rangot. A vizsga kérdéseit nagyjából tudta. Nem volt sok hiba,és szerencséjére átment, nagyon örült neki. Ekkor Thanet jelölték ki mesterének, akiért máig odavolt. Mély tisztelettel nézett a Tanácsra, és Thanera. Majd megint jöhettek a gyakorlások, az Erővel, és a fénykarddal. Aztán egyik nap a tanács úgy döntött, hogy Connor már elég idős ahhoz, hogy elkészítse fénykardját. Vandar mester kikérdezte a fiút, hogy mit tenne bizonyos helyzetekben. Miután Connor válaszolt valamennyire Vandar megbeszélte ezt Thaneval.
-Szerintem kitűnő Konzul válna belőle!
Szólt mély hangján a mester.
-A válaszai egy konzulhoz méltóak!
Thane bólintott, majd elment. Tíz perc múlva visszajött a fiúhoz. Hátra tett kézzel kérdezte.
-Melyik kezemet választanád?
A fiú sokáig, nagyon sokáig töprengett, mire kiválasztotta a jobb oldali karját Thanenak, aki elővett egy Luxum kristályt. Connor sokáig nézte a kristályt, majd elkezdte megmunkálni. Aztán elkészítette a markolatot is. Belehelyezte a kristályt, majd bekapcsolta, erre az mélyzöld színt bocsájtott ki magából. Némán nézett végig a fénykardon. Thane csak mosolygott.
-Ténylek Jedi Konzul! A másik kezemben nem volt semmi.
Magyarázta el a mesternek.
-Hmm... Elmélkedett rajta Vandar Mester.
Ezek után egyik nap Thane, és a fiú sétáltak a városon kívül, mikor egy olyan helyre kerültek, ahol erősen érezhető vált a sötétség, a gyűlölet, és a megvetés. Egy barlangból áradott ki. Thane éppen nem figyelt Conorra, mire az elindult a barlang felé. Lassú léptekkel ballagott végig a füves pusztát. A barlang bejáratánál járt már a fiú. Furcsa zümmögő hangot hallott. Valamiféle rovar lehetett, ő sem tudta. Thane is megérezte az erő sötét oldalát, de ő erősebb volt, és ellent tudott állni csábításának, sőt mikor meglátta a fiút másodpercek röpke töredékei alatt ott termet. Vészjóslóan kapcsolta be ezüstös fénykardját. A fiú előtt termett, és elhessegette onnan.
-Menjünk innen Connor!
Szólt a gyereknek majd gyors léptekkel a fiú felé haladt. Eközben egy nagyobb rovar féle repült ki a barlangból. Csápjaival Thanet támadta, aki egy vágással kettéhasította az ízeltlábút. Ezek után megfogadta Connor, és Thane, hogy soha többet nem jönnek erre a környékre. Emellett Thane szólt a tanácsnak is, hogy küldjenek majd egy-két Jedit ide átfésülni a barlangot. Connor sosem felejtette el ezt az emlékét. Hazamentek kipihenni a napjukat.
Ossus
A Tanács egyik nap hívatta Connort, és mesterét.
-Egy küldetésünk van számotokra.
Szólalt fel az egyik idősebb Tanácstag.
-Az Ossus bolygón találtunk egy Erőlelőhelyet. Odaküldtünk, egy droidot, hogy kivizsgálja, mi található ott. Azóta nem hallottunk felőle. Lehetséges, hogy valamilyen szörnyeteget vonzta oda az erő, vagy pedig már jártak ott Sötét jedik, nem tudni. Vigyázzatok egymásra, és minnél hamarabb induljatok el.
Az Erő legyen veletek!
Thane, és Connor egy űrkomppal elindultak az Ossus bolygóhoz.
-Nem hiszem, hogy valamiféle szörnyeteg lenne ott, az a bolygó már évezredek óta kihalt.
-Mivolt az Ossuson régen?
Kérdezte az ifjú Padawan.
-Egy Ősi Jedi világ! Mamár csak romokat találhatunk ott. Remélem nem lesz semmi komoly dolog ott...
Megérkeztek. Leszálltak egy kietlen pusztán. Csak romok mindenütt, sehol semmi más. Thane intett a fiúnak, hogy kövesse, közben egyik kezét a fénykardjának markolatára tette. Sétálltak már egy órája is, s még mindig sehol semmi, majd egy ház roncsai alól rájuk támad egy Padawan szintű sötét Jedi. Thane -köszönhető gyors reflexeinek- fénykardjával blokkolta a csapást. Connor is bekapcsolta a sajátját, és megrohamozta az ellenfelet. Kettő eggyes arányban hamar sikerült győzedelmeskedniük. Elvették vörös fénykardját, majd kikérdezték, de az nem mondott semmit. Thane-ék mindent megpróbáltak, de semmi se vált be. Megkötözték, felvitték a hajóra. Bezárták.
-Minek kell a fénykardja?
Kérdezett rá a Padawan.
-Mert elvisszük a tanácshoz, ők szétfogják szedni, és megnézik miféle kristály található benne. Ebből tudni fogjuk, hogy fontos, vagy nem annyira fontos Jedi-e.
-Értem.
Visszatértek a roncshoz, ahol már mindkettőjük érezte az Erőt.
-Rátaláltunk! Szólalt fel Connor.
-Igen. Beszélek a tanáccsal, addig maradj itt, nem megyek messzire.
-Rendben mester.
Connor engedelmeskedett. Várt egy kis ideig, majd visszatért mestere.
-Ideküldenek egy szakértőt, nekünk csak a terepet kellene megtisztítani.
Thane és Connor 1-2 km-res távolságban átnéztek mindent. Találkoztak még két Padawan rangú ellenséges Jedivel. Nem jelentettek különösebb problémát Thanenak, ám Connor kapott egy vágást az arcára. Mindkettő a harc közben meghalt. Elvették fénykardjukat, és visszatértek a Coruscantra. A fénykardokat, és a sötét jedit átatták a Tanácsnak kivallatni. Vandar mester nagyon örült neki, Hogy semmi nagyobb bajuk nem lett Thanenak, és Connornak.
[/color]-Egy küldetésünk van számotokra.
Szólalt fel az egyik idősebb Tanácstag.
-Az Ossus bolygón találtunk egy Erőlelőhelyet. Odaküldtünk, egy droidot, hogy kivizsgálja, mi található ott. Azóta nem hallottunk felőle. Lehetséges, hogy valamilyen szörnyeteget vonzta oda az erő, vagy pedig már jártak ott Sötét jedik, nem tudni. Vigyázzatok egymásra, és minnél hamarabb induljatok el.
Az Erő legyen veletek!
Thane, és Connor egy űrkomppal elindultak az Ossus bolygóhoz.
-Nem hiszem, hogy valamiféle szörnyeteg lenne ott, az a bolygó már évezredek óta kihalt.
-Mivolt az Ossuson régen?
Kérdezte az ifjú Padawan.
-Egy Ősi Jedi világ! Mamár csak romokat találhatunk ott. Remélem nem lesz semmi komoly dolog ott...
Megérkeztek. Leszálltak egy kietlen pusztán. Csak romok mindenütt, sehol semmi más. Thane intett a fiúnak, hogy kövesse, közben egyik kezét a fénykardjának markolatára tette. Sétálltak már egy órája is, s még mindig sehol semmi, majd egy ház roncsai alól rájuk támad egy Padawan szintű sötét Jedi. Thane -köszönhető gyors reflexeinek- fénykardjával blokkolta a csapást. Connor is bekapcsolta a sajátját, és megrohamozta az ellenfelet. Kettő eggyes arányban hamar sikerült győzedelmeskedniük. Elvették vörös fénykardját, majd kikérdezték, de az nem mondott semmit. Thane-ék mindent megpróbáltak, de semmi se vált be. Megkötözték, felvitték a hajóra. Bezárták.
-Minek kell a fénykardja?
Kérdezett rá a Padawan.
-Mert elvisszük a tanácshoz, ők szétfogják szedni, és megnézik miféle kristály található benne. Ebből tudni fogjuk, hogy fontos, vagy nem annyira fontos Jedi-e.
-Értem.
Visszatértek a roncshoz, ahol már mindkettőjük érezte az Erőt.
-Rátaláltunk! Szólalt fel Connor.
-Igen. Beszélek a tanáccsal, addig maradj itt, nem megyek messzire.
-Rendben mester.
Connor engedelmeskedett. Várt egy kis ideig, majd visszatért mestere.
-Ideküldenek egy szakértőt, nekünk csak a terepet kellene megtisztítani.
Thane és Connor 1-2 km-res távolságban átnéztek mindent. Találkoztak még két Padawan rangú ellenséges Jedivel. Nem jelentettek különösebb problémát Thanenak, ám Connor kapott egy vágást az arcára. Mindkettő a harc közben meghalt. Elvették fénykardjukat, és visszatértek a Coruscantra. A fénykardokat, és a sötét jedit átatták a Tanácsnak kivallatni. Vandar mester nagyon örült neki, Hogy semmi nagyobb bajuk nem lett Thanenak, és Connornak.
Dantooinei lebombázása
Connor és Thane együtt mentek a Dantooinre. A tanács hívta őket egy küldetéssel kapcsolatban. Mikor már a bolygó közelében voltak Thane elkezdett aggodalmaskodni. -Érzem a sötét erőt!
Szólalt meg, majd felállt és körbe-körbe sétált. A hajó elérte a bolygót, leszállt. Kietlen síkság, félig-meddig elpusztult épületek. Ennyi maradt a Dantooine-i Enklávéról. Connor csak a száját tátotta.
Thane -mint egy nyomozó- lekuporodott.
-Frissek a lövés nyomok. Legfeljebb egy napja történt...
Connor csak figyelt. A hajó már lassan-lassan elakart menni. Thane az Erőt használva ott tartotta a pilótát, s a hajót. A jedik körülnéztek. Lemészárolt Jedik, szétlőtt épületek. Borzalmas látvány volt. Körbe sétáltak túlélőket keresve. Egyetlenegyet sem találtak. Mikor visszafelé mennek a hajóhoz, hirtelen sithek támadtak rájuk. Majdhogynem körbevették őket.
-Álljanak meg ott ahol vannak!
Thane gondolkodott, az űrkomp legfeljebb 100 méterre lehetett.
-Most!
Ordította el magát, majd felugrott -Connor utána- és a hajó felé vették az utat. A sithek sokan voltak ahhoz, hogy leálljanak velük küzdeni. De a terv nem sikerült. Az egyik lövés eltalálta Thane karját, és elvesztette egyensúlyát, leesett a földre, de gyorsan felkelt.
-Connor menj! Fuss!
Connor már felnőtt volt. Látta, hogy egyetlenegy esélye van, méghozzá ha most felszáll a hajóra. Mesterét nem tudja megmenteni, csak ő is odaveszne, mivel egyre több volt már a katona. Leszállt a legközelebbi bolygóra. Félt, hogy a Crouscanton is ez történik. A Manaan bolygóra szállt le.
[/color]
kezdő pénzösszeg: 700 Kredit. Jó játékot!