Post by Kundu Mondo on Dec 26, 2008 16:29:01 GMT 1
A Karakter
Név: Kundu Mondo
Nem: férfi
Álnév:Dukon Odmon
Faj: Ember
Kor: 24
Születési hely: Alderaan
Beszélt nyelvek:Basic
Pozícó: Padewan
Felszerelések: Kommlink, lélegzõkészûlék
Fegyver: két fénykard, egy zöld és egy kék
Kinézet: rövid barna haj, közepes növésû, zöld szem
Ruházat: Egyszerû padawan Ruha
Harcforma tudományok: Shii-Cho, Makashi
Elõtörténet: Kundu Mondo az Alderaan bolygón született és ott élt 3 évig. Apja egy még nem igen ismert Alderaan KFT. Lelkes dolgozója volt és egy nagyon kedves apa, anyja pedig a 3 gyerek mellett munkanélküli volt, és a család volt a legfontosabb számára. Egyszer egy nap a Aldera bolygóra Jedik érkezte, mert felderítõ akciójuk volt. Kundu éppen kardozott testvérével a jedik végig nézték Kundu és testvére harcát, majd a végén elhívták. Kundutól vért vetek, és az megvizsgálták rengeteg Midichlorian volt benne és elhívták a jedikhez. Miután az anya beleegyezésével elvitte Coruscant
egy kiképzõhöz és kis csapatához, ahol elkezdõdött a tanítása. Miután felkészültnek találta a kis Kundut átadta Nohan mesternek Kundu virgonc kisfiú volt, míg Nohan mester nyugodtabb, megfontoltabb volt, és véresen komolyan vette a Jedik tanításait. Virgoncsága ellenére Kundu nagyon jól tanult, és érdekelte is az Erõ. Két fénykardot akart készíteni, de mestere nem engedte, azt mondta neki, hogy még ehhez túl fiatal, majd ha Jedi lovag lesz, akkor talán lehet neki két darab fényszablyája.
Fekete Kristály Küldetés.
Egy nagyon Szép nap virradt a Coruscant -ra Kundu is éppen most ébredezett.. Eleinte még lustálkodott az ágyában, de eszébe jutott, hogy õ egy jedi és komolynak kell lennie. Felült és megnézte a családi fotót. Rajta volt az apja (Mondosi Mondo) anyja (Letali Mondo) és a három testvér. (Kundu. Kiriku és Kuriku). Kundu nézte õket és mindegyikük hiányzott neki fõleg Kiriku a középsõ kistestvér. Egyszer Kiriku elment az Erdõbe és többet nem tért vissza 1 hónapon átkeresték, és a végén megtalálták Kiriku köpenyét. Kundunak nagyon hiányzott. Végül letette a képet és elõvette lézer kardját majd zsebre tette. Az utcán találkozott mesterével Nohannal.
- Jó reggel Nohan mester, hogy van ma? Kérdezte az apró Padawan.
- Köszönöm Kundu nagyon jól vagyok. – Mondta elégedetten a Férfi.
Nohan egy elég erõs ember majdnem bekerült a Jedi tanácsba csak aztán lett valami nagy zûr és így nem jutott be.
- Mester akkor ma mit csinálunk? - Pattogott virgoncan a fiú.
Mestere ránézett Kundu.
- Kundu te is tudod, hogy elõbb be kell, meni a Tanácshoz!
- ÕÕÕÕÕ – Dadogott a fiú majd válaszolt mesterének.
- Igazad van, tényleg. – Szomorkodott a fiú. – De akkor siessünk oda.
- Kundu ne legyél ilyen forrófejû semmi jóra, nem vezet, és a düh türelmetlenség elvakít téged és mindenkit szerinted én, hogy lettem mester, hát úgy, hogy sokat vártam és türelmes voltam. – Mosolygót rá Kundura Nohan.
- Rendben van mester, akkor döntsél te én nem szolok bele. – Mondta Kundu. Elmentek a Jedi tanácshoz és ott megkérdezték mi a küldetés.
- A Tanács tudomást szerzett egy bizonyos Fekete Kristályról, amely óriási erõt ad mind a fénykardnak, mind a használójának. Kundu téged és mesteredet bízzuk meg a feladattal, hogy utazzon el az Ilumra, és keressétek meg a kristályt.- Mondta a tanács. Nohan kiküldte kundunt, mert nem akarta, hogy a következõket halja. Kundu kiment engedelmeskedett mesterének.
- Jedi tanács én nem találom jónak, hogy engem és egy kis Padawan küldjünk erre a küldetésre, ha valakitõl kaptuk az információt, akkor a Sithek is biztos, hogy tudják. _ Mondta kétségbe esetten a Jedi mester.
- Ne izgulj pontosan ez a tervünk a Shitek is, tudják, és ott lesznek, hívj fel, és miután felhívtál, mondj helyzetjelentést, ekkor kiküldjük az erõsítés. Most sajnos minden Jedi küldetésen van, sajnáljuk. – Mondta az egyik tanácstag.
Nohan meghajolt és elköszönt. „az erõ legyen veled” majd ugyan ezt a választ kapta vissza. Nohan kiment Tanítványához.
- Mi a baj mester. Kérdezte a fiú.
- Semmi baj. Mennyünk. – Mondta a Jedi mester és elrepültek.
Kundu és mestere megérkezett az Ossus-ra
- Kundu itt vagyunk. - Mondta a Mestere.
- De szép bolygó. – Mondta csodálkozva Kundu.
- Kundu most az erõdre fogunk hagyatkozni és te fogod meg találni a Kristályt.
- Tényleg ez szuper. - Mondta izgatottan a kis Padawan. Majd összeszedte minden erejét és koncentrált. Valami furcsa dolgot érzet, nem mást, mint az erõt.
Bementek, egy házba, mert Kundunak ezt súgta.
- Elnézést a zavarásért, nevem Kundu Mondo és az erõ nekem azt súgta, hogy itt van egy bizonyos Fekete Kristály.
- De van de, senkinek sem adhatom oda! – Mondta vissza utasítóan egy férfi.
- De kellene egy fontos Jedi küldetés.
- Bizonyítsd, hogy nem vagy Sith? – Mondta a Különös férfi
- Elnézést, mester, amit most fogok mondani. Az bizonyítja, hogy nem öljük meg öt.
- Igaza van itt a gyémánt. Mondta a Férfi és Odaadta Kundunak a Kristályt.
- Kundu jól cselekedtél.
- De hiszen szemtelen és fenyegetõ voltam. – Mondta Kundu.
- Nem baj de mégis meggyõzõ voltál.
Visszamentek a tanácsban ott kipróbálták a kristályt, de sajnos hamis volt. Mindenki elmélyült és kicsit szeppent. És valamilyen szinten szomorú volt. Kivétel Kundu õ boldog nem bánta meg a küldetést, mert meg tanulta használni az erõt.
Kundu Elment és lefeküdt aludni, de, hogy tudta õ a legboldogabb.
A Dantooinei Bombázás
Egy baljósló reggelre virradtunk. Kundu körülbelül ebédidõben találkozott mesterével. Nohan meghívta a Kundut egy ebédre és egy fontos beszédbe kezdtek.
- Hello mester. Nagyon köszönöm az ebédet, de gondolom nem véletlenül vagy itt?
- Nem hát. Egy fontos mondani valóm van neked. - Válaszolt a mester. – Egy nagy csata van kibontakozóban a Dantooine bolygón. – Akkor odamegyünk harcolni? – Vágott közbe az izgatott Padewan.
- Nem. Nem azért mentek oda, hogy harcoljatok, hanem, hogy segítsetek a lakosoknak!
- De az annyira unalmas! Ja, igen és mi az, hogy ti? – Mestere nagy zajt csapva felállt, majd kissé ingerült hangon ezt mondta.
- Nem engedheted meg magadnak ezt a hangsúlyt még csak Padawan vagy- Mondta a mester. – és amúgy ne hidd azt, hogy egyedül elengedlek, kapsz magad mellé egy csapattársat.
Eleinte nem volt valami felhõtlen viszony, de az ûrhajon valamilyen szinten elkezdték egymást tisztelni és fele barátok lettek.
A Dantooinen
A nagy csatában Kundu és újdonsült barátja Teor a lakosoknak segített. Megpróbáltak minél több személynek segíteni, de a dolgok elfajultak mindenhol ellenség és bombazápor sajnos sok nem tudtak segíteni mindenkin és ez nagyon fájt nekik. A maradéknyi helybelieket egy menedékbe terelték. Ez volt a legrosszabb döntés, mivel ha egy bomba ott robban, akkor mindenki odaveszhet vagy ha az ellenség felfedezi a búvóhelyet mindenkit megölhet. Eleinte még nem túl sok droid találta meg biztonságos helyet. Amikor azt hitték, hogy elvonultak innen pittyegést hallottak. Kundu megpróbálta megkeresni a forrást, de csak Teor tudta megtalálni. Egy 50m hatósugarú bomba volt pánikba estek és nem ésszerûen cselekedtek Kundu elkezdett a bombával kifelé futni ki a búvóhelyrõl, de Teor az erõ segítségével megáhította, majd hozzá szólt.
- Kundu van, egy óriási hajó innen 5km-re szállj fel rá. - De hiszen akkor biztosan eltalálnak és vége. - Válaszolt Kundu.
- Nem. Van Nálam még pár bomba, ami a robbanás felerõsítheti így nem téged és a menekülteket fogják figyelni, hanem engem és te elmenekülhetsz. - Na és veled mi lesz veled?
Kérdezte Kundu kissé rémült fejjel.
- Te is tudod, de már nincs, sok idõnk menj el és mentsd meg a lakosok egy kis részét és legyél te a legjobb jedi. - Kundu nem tudott mit csinálni így elment az helybéliekkel és fel szál az ûrhajóra. Nem engedhette meg magának, hogy sírjon így inkább megpróbálta magába tartani. Út közben csinált egy sírkövet. Az ûrben szerencsére nem vették észre õket így elment egy távoli bolygóra ahol béke volt és addig ott maradt, amíg bennem fejezõdött ez az esztelen csata a Dantooineánál.
